Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Kienitz Gábor: az 1965-66. évi belvíz hidrológiai értékelése

34 Kienitz Gábor Ami a harmadik tényező alakulását, a hó olvadásának végbemenetelét illeti, itt két körülmény volt rendkívül kedvező. Az első az időpont, amikor az olvadás bekövetkezett, a második pedig az ütem, ahogyan az olvadás végbement. A február első napjaiban meginduló olvadás ugyanis több évtizedet tekintve is egészen ritka jelenségnek számít, amit jól mutat az 1. ábra. A szokásos márciusi olvadásból származó (és esetleg áprilisra áthúzódó) belvíz ugyanis egyrészt nagyobb károkat okoz — az akkor már általában melegebb idő folytán — az őszi gabonákban és az évelő takarmánynövényekben, másrészt pedig komoly késedelmet a tavaszi mezőgazdasági munkákban. Ezért a kereken egy hónappal korábban bekövetkező belvizek korántsem okozhattak olyan mezőgazdasági károkat, mintha a normálisnak tekinthető időszakban, márciusban jelentkeztek volna. Hasonló jelentősége volt az olvadás lassú és fokozatos végbemenetelének is. A napi maximális hőmérsékletek már február 1. körül kezdtek 0 C° fölé emelkedni, 5-e körül már a napi átlagok, 10-e körül pedig már a napi minimumok is 0 C° fölött voltak. Ily módon egyrészt az átfagyott talajréteg fokozatosan vékonyabbá vált, majd teljesen felengedett; másrészt a hóréteg vastagsága és víztartalma is fokozatosan csökkent. Végeredményben körülbelül 10 nap alatt engedett fel a talajfagy és eközben adta le a hótakaró is víztartalmát, párhuzamosan azzal, ahogyan a talaj felső rétegeinek vízfelvevő képessége növekedett. 1. ábra. A téli és tavaszi hőmérsékletek, valamint a talajfagy mélységének változása Abádszalókon és Kömpöcön Рис. 1. Изменение зимних и весенних температур, а также глубины замораживания грунта в сс. Абадсалок и Кэмпэц Fig. 1. Winter and Spring temperatures, changes in depth of soil frost at Abádszalók and Kömpöc