Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Máté Béla: Önműködő alvízszinttartó vizsgálata

Önműködő alvízszinttartó vizsgálata 405 2. Az alvízszinttartó zsilipek működése Felületi öntözőtelepeink tervezési gyakorlatában az utolsó rendű csatornákat általában vízszintes fenékkel tervezik abból a célból, hogy — hordozható tiltóink hiányában — az üzemi vízszint lehetőleg minél kevesebb beépített tiltóval lehessen tartani. Az utolsó rendű és osztó csatornákat rendszerint kettősműködésűre tervezik, együttesen öntöző és lecsapoló feladattal. Az utóbbi feladathoz a csatornát a terepbe oly mélyen be kell vágni, hogy a csurgalékvizet befogadhassa, ami pedig a hidraulikailag szükségesnél lényegesen nagyobb csatornaszelvényt eredményez. Az előbbiekből következik, hogy az öntözőtelepen belüli csatornahálózatban az alvízszinttartáshoz szükséges vízszintes csatornakorona és csatornaszelvémj a meglevő leiepeinken is rendelkezésre áll. Az alvízszinttartó zsilip kiválasztásánál a következő követelményeket állíthatjuk fel: 1. A meglevő műtárgyakra lehetőleg azok lényeges átalakítása nélkül felszerelhető legyen; 2. Tartsa az alvízszint az összes lehetséges vízhozam és bukási magasság mellett; 3. Önműködő (vízzel működtetett); 4. Üzembiztos- és; •5. Alkalmazása gazdaságos legyen. A megfelelő alvízszinttartó zsilip kiválasztása céljából megvizsgáltuk az irodalomból ismert szerkezeteket és elemeztük üzemelési tapasztalataikat. Az alvízszinttartó zsilipeket két főcsoportra oszthatjuk: közvetlen és közvetett hatásúakra. A közvetlen hatásúaknái a víz felhajtó ereje a szabályozó úszón keresztül közvetlenül adódik át a zsilipet mozgató karra. Előnyük, hogy viszonylag egyszerűek. Hátrányuk, hogy érzékenyek a kiegyensúlyozó szerkezet pontosságára, annak legkisebb pontatlansága a megadott vízszinttől lényeges eltérést eredményezhet, és a közvetlen erőhatás miatt viszonylag terjedelmes szabályozó úszó szükséges. A közvetett hatású zsilipeknél a szabályozást külön szabályozó szelep végzi. Mivel az érzékelő úszónak csak a szabályozó szelep nyitását, illetve zárását kell végezni, ehhez lényegesen kisebb erő szükséges, így az úszó mérete csökkenthető. Maga a zsilip a külső erőbehatásokra kevésbé érzékeny, mint a közvetlen hatású. Hátránya, hogy a szabályozó szelep esetleg bonyolult. A közvetlen hatású zsilipek közül megvizsgáltuk a szovjet Makovszkij-, Razorenov-, Artomonov- és Peplov-féle, valamint a francia „Korall" és a nálunk is ismert „Neyrpic" típusokat. A közvetett hatásúak közül három Makovszkij-féle szerkezetet vizsgáltunk. A vizsgált zsilipek vázlatrajzát az 1. ábrán mutatjuk be. Mivel a hazai irodalomban a „Neyrpic" típuson kívül egyik sem ismert, ezért összefoglaljuk működési elvüket. a) Közvetlen hatású alvízszinttartó zsilipek 1. A Makovszkij-féle zsilip fel vízszint és alvízszint szabályozásra egyaránt alkalmas. Az AB úszó a D henger alakú tartályban helyezkedik el, mely az 5. és 6. csöveken keresztül közlekedik a felvízzel és az alvízzel. A csövekre felszerelt csapok