Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
3. füzet - Kollár Ferenc: A Kerka patak felső szakaszának szabályozása
A Kerka patak szabályozása 393 és a fenék kimélyült. A víz ugyanis a kavicsos talajból a finomszemű homokot kimosta, amire a kavics legurult a meredek rézsűn és a víz tovább vitte. A megbomlás tehát a rézsűlábnál kezdődött. Az esés csökkentésére épült ugyan 5 db 0,20 m szintkülönbségű „bukó", ebből azonban a helyszíni szemlekor csak 2 volt megtalálható. (L. a 42,5 km szelvény környezetében felvett és a 8. ábrán látható képet). A feltett kérdések megválaszolására a völgyben km-ként átlag 1 fúrást mélyítettek, melyek mélysége a 6,50 m-t nem haladta meg. A maximális fenékesés meghatározására a következő javaslatot tette a talajmechanikai szakvélemény: Feltételezve, hogy ,,ha a főáramlás turbulens is, a hordalékos fenék közvetlen közelében laminális zóna alakul ki". E feltételezésből az az összefüggés adódik ki, hogy RlJ-l b ahol R—a hidraulikus sugár, / = a vízszint esése, d g= az átlagos szemátmérő és b = mederállandósági tényező. A dokumentációs anyag között, e tanulmány végén, felvett [2] tanulmány levezetését itt mellőztem, az a műszaki leírásának 5—9. oldalán végig követhető. A b mederállandósági tényező meghatározására ugyancsak a [2] tanulmány második melléklete nyújt tájékoztatást. Az átlagos szemátmérőre vonatkozólag a talajmechanikai szakvélemény javasolta, hogy „a dg értéke d 6o% legyen. Ott, ahol osztályozatlan szemcséjű talajjal állunk szembe, a biztonság kedvéért a dm értéket javasoljuk figyelembe venni". A rézsűhajlásra a talajmechanikai szakvélemény 1 :2 hajlást hozott javaslatba. A talajmechanikai szakvélemény 6. melléklete minden egyes fúrásszelvényre kiszámította a dw% és Í/ 6W j figyelembevételével az RI szorzatot, így a tervezőnek egyszerű dolga volt a maximális esés meghatározásánál. 4. ábra. A Kerka hidrológiai hossz-szelvénye Bild 4. Das hydrologische Längenprofil des Kerka-Baches 6*
