Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
3. füzet - Böcker Tivadar: A budapesti hévízkutak összefüggésének vizsgálata
378 Böcker Tivadar a görbéken és nem zavarja az áttekintést az ettől — mint kiegyenlítő görbétől a + irányban történő szintingadozás, melyek egyébként a vízszintváltozás jellegére egyáltalán nincsenek kihatással. A kutak vízszintgörbéi az első félévet ábrázolják, azonos léptékben. A diagrammra felraktuk a Duna vízjárás görbéjét is (1. 9. ábrát). a) Kompresszorozás a Zuglói kútban A Zuglói termálkút március 9-én 11 óra 20 percig szabad kifolyással volt üzemben. A kútból kilépő víz kb. 130 méter hosszú, 165 mm külső átmérőjű csővezetéken át jutott a Rákos patakba. Közvetlen a patakba torkolása előtt vízhozammérő helyet alakítottak ki, melyből a víz a +111,87 m A. f. szinten ömlött a mérőtartályba. Többszöri mérés átlaga alapján a vizsgálati időszak alatt a csővezetéken keresztül áramló víz hozama 740 l/p volt. Amikor a kútfejet a csővezetékkel szemben levő oldalon a +112,27 m felett megnyitottuk, és a kútaknába eresztve mértük a szabad kifolyással történő hozamot — lezárva természetesen a csővezeték felé ágazó csatlakozót — az a sok mérés átlagként a vizsgált időszakban 1000 l/p érték körül ingadozott. Mivel március 9-e előtt nem volt vízhozam mérés a csővezetéken keresztül, ezért nem állíthatjuk biztosan, hogy a lezárásig mi volt a kút hozama. Nem követünk el azonban semmiféle hibát, ha a mérési időszak alatt mért és szabad kifolyással a csővezetéken keresztül áramló vízhozamot — azaz 740 l/p-t — vesszük figyelembe a kút március 9-ig bekövetkező elzárásáig. A kompresszorozási munkálatokat az Árvízvédelmi Készenléti Szolgálat végezte el, amely három kompresszorral vonult fel, ezekből felváltva kettő volt állandóan üzemben. Maga a kompresszorral történő vízkivétel május 2-án 19 óra 30 perckor indult meg és egy rövid közbeeső szünettől eltekintve május 16 délután 14 óráig folyamatosan tartott. Ez idő alatt kitermelt vízhozamokat m 3/perc értékben feltüntetve ábrázolja a 8. ábra. A vizsgálat tervezésénél a lehető legnagyobb vízkivétel elérését tűztük ki célul, hogy az esetleg jelentkező hatások markánsabban tűnjenek elő. Ezért aztán a kezdeti két- két és félnapi vízhozamot, mely 1400—1450 l/p között ingadozott, nem tartottuk kielégítőnek. Megállapítást nyert az a tény, hogy a vízkihozatal lökésszerű, a termelt víz nem tud kilevegőzni, és ily módon az elvezető csőrendszerben fokozatosan nő az ellenállás. Ennek oka az, hogy a nyomáscsökkenés hatására a vezetékben a víz és levegő elegy szétválik, a levegő egyre tágulván fékező hatást fejt ki, mely növeli a csővezeték egyébként is meglevő nyomásveszteség magasságát. Ekkor került sor, szinte egyik óráról a másikra, egy levegőző tartály beépítésére. Ez volt az az időszak (lásd 8. ábra), amikor a kompresszorozás pár órát szünetelt. Az újra indításnál kiderült, hogy a levegőző tartály beépítése 200 l/p vízhozam növekedést eredményezett. Azonban az ily módon fokozott 1620 l/p átlagos hozamot is kevésnek tartottuk. Miután nem volt mód a levegőmennyiség növelésére, a kútfej ellenállást akartuk csökkenteni. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szivattyú telepet, valamint flexibilis csővezetéket bocsájtott rendelkezésünkre. így mód nyílott arra, hogy a kútfejet két oldalon üzemeltetve növeljük a hozamot, mely egy-egy időszakban elérte a 2000 1/p-et is. A legnagyobb napi átlag 1922 l/p volt. Ezzel elértük, hogy május 6-tói kezdve a kompresszorozás befejeztéig az átlagos hozam 1800 l/p körül mozgott és ez újabb 200 1/p-es hozamnövekedést jelentett.
