Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Szőcs József: Az 1965-66. évi téli-tavaszi belvízvédelem Magyarországon

Az 1965—1966. évi belvízvédekezés 41 napi maximum után — az egyes igazgatóságok legnagyobb belvízborításait összeadva, a teriilet kereken 627 000 kh-t tett ki - egy héttel később már 215 000 kh-dal csökkent. Ismételten beigazolódott, hogy nagy jelentősége van — különösen a gyors olvadásból származó belvíznél — a tárolásnak, a fokozatos belvízlevezetésnek. Sokkal eredményesebben lehet védekezni abban az esetben, lia a belvizeket már a megjelenésük helyén visszatartjuk — amennyiben a csatornahálózat nem képes a zavartalan továbbvezetésre —, mint ha a magasabb területekről lezúduló víz ellen a mélyebb területeken kell védekezni. Sajnos jelenleg belvízrendszereink nem minden esetben teszik ezt lehetővé, mivel a megfelelő tiltózási lehetőségek nincsenek biztosítva. Nagy jelentősége van az egyes öblözeteket vagy rendszereket összekötő csatornáknak is, melyek lehetővé teszik a több irányú vízelvezetést. A lefolytatott belvízvédekezés ismételten és az előző belvízjárásoknál egyértelműbben bebizonyította, hogy az igen hosszú főcsatornák üzeme nem megfelelő. Ez főleg a Duna-völgyi főcsatornánál bizonyosodott be, de ugyanezt lehetett tapasztalni a Mágocsér és a Dögös —Kákafok-i főcsatornáknál is, ahol a hosszúságon kívül a kis esés is lassított;} a belvízlevezetést és ezért esésnövelő szivattyúkat kellett felállítani. A legelőkön való vízvisszatartásra a jövőben feltétlenül nagyobb gondot kell fordítani. Ezért szükséges a már régebben létesített, de fenntartás hiányában több helyen tönkrement övgátalt legelők műveit felújítani, illetve — tekintettel a fűhozam vonatkozásában is kedvező eredményekre — az arra alkalmas területeken újakat létesíteni. E kérdésnek a holtpontról való kimozdítása elsősorban a mezőgazdasági üzemek termelési érdeke, és a megvalósulást előnyösen segíthetik a vízgazdálkodási társulatok. Sikeres belvízvédekezés csak akkor valósulhat meg, ha az érdekelt mezőgazdasági üzemek szorosan együttdolgoznak a vízügyi szolgálat szakembereivel. 1963hoz viszonyítva e téren jelentős javulás volt tapasztalható, különösen jó hozzáállást tapasztaltunk pl. a szegedi járás területén, de egyes területekről még most is közömbösségről szóltak a jelentések. A védekezés egyes szakaszaiban tapasztalható volt, hogy a főcsatornák vízvezető képessége nem volt kihasználva, mivel a területről a vízeregetést az érdekeltek kellő ütemben nem hajtották végre. Megállapíthatjuk — a mostani védekezés is igazolta —, hogy a főcsatorna-hálózat jó karban tartása — az üzemen belüli csatornák kiépítése nélkül — nem képes sikeresen megoldani a belvízkár elhárítását. Különösen nagy jelentősége van ennek a nagyüzemi gazdálkodási viszonyok között, mivel a kisüzemi gazdálkodásnál jól bevált ún. bakhátas művelés nem alkalmazható. Figyelembe kell venni továbbá azt a tényt is, hogy a mezőgazdaság belterjesebbé válásával sokkal érzékenyebb a belvízborításokra és nagyobb fajlagos levezetési értékeket igényel. A védekezést nagymértékben megkönnyítették a hordozható szivattyúk. Különösen jól beváltak a nagyobb teljesítményűek (CSK, TO 300-asok). A szerzett tapasztalatok alapján azonban megvizsgálandó a félstabil szivattyúállások létesítésének a kérdése azokon a helyeken, ahol általában szükséges a szivattyúzás és a felvonulás az útviszonyok miatt nehézséget jelent. Célszerű egyes helyeken a nyomócsöveket már előre — száraz időben — kiszállítani és elhelyezni. A védekezés idején nagy nehézséget és sok időveszteséget jelentett a nehéz csővezetékek szállí-