Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

272 Dávid, L.—Cál T.—Török L. vízhozamok tarozása szükséges, így a tényleges tározóképességet 3 napra lehetett becsülni. Az előbbi vízszétosztás elkészítése után meg kellett vizsgálni a leadott vizeket végső soron befogadó Hortobágy fő gyűjtőmedrének igénybevételét a terhelhetőséghez viszonyítva. Ezt annak feltételezésével vizsgáltuk, hogy a kísérlet időpontjában a meder csak a mesterségesen leadott vizeket vezeti. Tapasztalat szerint káros elöntések nélkül a Hortobágy (Ágota környezetében) 12 m

3/s levezetésére képes. A tervezett vízszétosztás szerint Ágota felett a Hortobágyba leadandó vízhozam 17 m

3/s. Ebből az értékből az elképzelés szerint 11,5 m

3/s Borsós felett, 5,5 m

3/s pedig Borsós alatt érkezik a Hortobágyba. Mivel a meder vízszállítását csak 12 m

3/s-al lehet figyelembe venni, 5 m

3/s tározásáról kellett gondoskodni. E vízhozam folyamatos visszatartását a Borsósi tározó megfelelő előzetes leürítés esetén 1,5 millió m

3/s tározótérfogattal kb. 3 napra tette lehetővé. Mivel a vízforgalmi korlátozások következtében a II. és III. böge vízszíne (a medertározási lehetőség kihasználásának kényszere miatt) a kísérlet folyamán változó, ezért pontos eredményeket csak az I. böge vízszállítására vonatkozóan várhattunk. Ez azonban nem jelentett korlátozást, mivel a II. és III. bögében a vízszállítási igények a jövőben nem növekszenek, sőt — a Körösvölgy vízpótlásnak a Nagykunsági öntözőrendszeren keresztül való biztosítása esetén — a vízleadási igény csökkenése miatt aivízszállítási igény nagy távlatban is csökken. A kísérlet tervezett vízszétosztásának helyszínrajzi vázlatát az 1. ábra, а Keleti Főcsatorna eddigi csúcsvízszállításának és a kísérlet idejére tervezett vízszállításnak hosszmentén való változását a 4. ábra mutatja be. 4. ábra. Hossz-szelvémj-vázlat a tervezett és tényleges vízhozamok feltüntetésével