Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

270 Dávid, L.—Cál T.—Török L. c) A K-V11 — Köselij vízlevezetési útvonal vizsgálata. (A Keleti Főcsatornából a Hortobágy főcsatorna részére történő vízleadásból 5 m 3/s vízmennyiséget a K-VII. önt. főcsatorna túlfolyóján és a hozzá csatlakozó Holt-Kösely medren keresztül irá­nyoztak elő. A Holt-Kösely régi érmedrében eredetileg szabályos meder kotrását irányozták elő 1,0 millió forint költséggel. A tervezett munkából egyelőre csak a mű­tárgyak és mederátmetszések épültek meg, a mederkotrás elvégzését a kísérlet ered­ményeitől tették függővé.) d) Nádas meder vízszállítása. (A Holt-Kösely fent említett mederszakasza széles, náddal sűrűn benőtt meder. A vízlebocsátási kísérlet lehetővé teszi, hogy az ehhez tartozó hidraulikai állandókra adatokat vezessünk le.) e) A Kék-Kálló vízszállítása. (A Keleti Főcsatornából a Körösvölgy felé Bakon­szegnél (2. ábra) leadható vízmennyiséget a Kék-Kálló medrének vízszállító képes­sége korlátozza. A részfeladat célja a károsodások nélkül levezethető legnagyobb víz­hozam meghatározása.) 3. A kísérlet tervezése és szervezése 1. A kísérlet időpontjának és vízforgalmi tervének összeállítása Mivel a kísérletet az értékelhetőség megkönnyítése céljából hosszabb ideig állandó értéken tartott vízszintekkel és vízhozamokkal kell végezni, ez a követelmény pedig a vízfogyasztók érdekeivel nem egyeztethető össze, így a kísérlet időpontjául csak üzemen kívüli időszak jöhet számításba. A választható időszakot tovább szűkítette az a körülmény, hogy a belvízcsatornákban a nagy vízhozamok levezethetők legye­nek. Ezenfelül az elhelyezetlen vízhozamok fogadására a K-V tározó térfogatának is rendelkezésre kellett állnia. A fenti követelmények összességükben az öntözési üzem utáni kora őszi időszakot tették a legkedvezőbbé a kísérlet lebonyolítására. A K-V tározó lehalászási időpontját is figyelembe véve a kísérlet lebonyolítását végül 1964. október 19 — 23 közötti időszakra tűztük ki. A következő feladat a kísérlet vízforgalmi tervének összeállítása volt. A Keleti Főcsa­torna I. bögéjében a meder vízszállító képességének vizsgálata és a beeresztő zsilip hitelesítésének kiterjesztése egyaránt 40 — 45 m 3/s vízhozam tartós kivételét és elhe­lyezését kívánta meg. E nagy vízhozam elhelyezését — üzemidőn kívül lévén — vég­eredményben a belvízcsatornák, illetőleg a Hortobágy főgyűjtő lehetőségei korlátoz­zák. A korlátozó tényezőket figyelembe véve a Keleti Főcsatornából az I. táblázat szerint lehetett vízleadást biztosítani. A táblázatból látható a Keleti Főcsatornából a vízleadási lehetőség tározás nél­kül mindössze 30,0 m 3/s volt. Nyilvánvaló, hogy a 15 m 3/s többlet-vízmennyiség elhe­lyezéséről tározás útján kellett gondoskodni. A Tiszavasváriban történő vízbebocsá­tás időtartamát 3 napra terveztük, ami legalább 4 millió m 3 tározóteret igényelt. A tározótérnek hosszmentén való elosztását a balmazújvárosi bukó korlátozott víz­szállítása szabta meg. A bukót ugyanis eredetileg 18,0 m 3/s vízszállításra tervezték, üzem során azonban kényszerűségből már tartósan 25 m 3/s-ra is igénybevették (3. ábra). így a bukót a kísérlet tervezésénél mi is 25 m 3/s vízszállítással vettük figye­lembe. Ennek alapján az I. bögében 45 m 3/s vízbebocsátást alapul véve 20 m 3/s elhe­lyezésről kellett gondoskodni. Ebből csupán 11,5 m 3/s-ot lehetett a Hortobágy fő­gyűjtőjének leadni, a további 8,5 m 3/s-ot az I. böge mellett kellett tározni. Erre egyetlen lehetőség a K-V tározó, melynek vízbeeresztő zsilipjét eredetileg a belvíz­tározás igényeinek kielégítésére 12,8 m 3/s vízszállításra tervezték és méretezték. Üres tározó esetén a K-V tározó szabad térfogata 2,5 millió m 3, mely a 8,5 m 3/s vízhoza­mot kb. 3,5 napon át tud befogadni. A II. és III. bögéből a bevezetett 25 m 3/s vízhozammal szemben 18,5 m 3/s elve­zetésére nyílt lehetőség. Mivel a szakasz mentén jelentősebb tározási lehetőség nincs, a meder tározóképességét kellett igénybe venni. Ennek érdekében a II. és III. böge vízszintjét a kísérlet első szakaszában le kellett süllyeszteni. A lesüllyesztett és a dina­mikus vízszint között kb. 1,5 m átlagos vízszintkülönbség volt várható, mellyel a medertározás értéke közelítőleg 2,26 millió m 3 nagyságot tett ki. Ez a 6,5 m 3/s fenn­maradó vízhozamot kb. 4 napig képes fogadni. Tekintve, hogy a II. és III. bögéből leadásra tervezett 18,5 m 3/s-hoz már eleve magasabb vízkivételi szintek tartoznak — a műtárgy küszöbszintek miatt — a feltöltés első szakaszában 6,5 m 3/s-nál nagyobb

Next

/
Thumbnails
Contents