Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
258 Csorn a J.—Szilágyi J.—Zboray К. Mint tiszai viszonylatban érdekes jelenséget, meg kell említenünk a Tiszalök— Tokaj közötti szakasz egyes helyein a nád megjelenését, a hullámverés folytán keletkezett sekély vizű partmenti mederrészeken. Meg kellene vizsgálni a hullmverés elleni védelem céljából való céltudatos telepítések kérdését is. Megállapítható tehát, hogy a tiszalöki duzzasztott folyószakaszon nem felesleges a partbiztosítás, hanem még sürgősebb és fontosabb lett, mint természetes viszonyok között. Vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy az eddig alkalmazott partbiztosítások megfelelnek-e a duzzasztott folyószakaszon és ezen túlmenően ki kell alakítani a megváltozott körülményeknek leginkább megfelelő szerkezetű és rendszerű partvédőművek típusait. Meg kell állapítani, hogy azok megépítésére előreláthatólag hol és milyen hosszban lesz szükség. A partbiztosítás sorrendjére vonatkozóan ütemezést kell készíteni a partok veszélyeztetettségének mértéke szerint. 4. összefoglalás A tanulmány kidolgozása során rövid áttekintést adtunk a duzzasztott tér vizsgálatával kapcsolatos mérésekről, a duzzasztott térre vonatkozó tanulmányokról. Elsőként a levonulási viszonyokban bekövetkezett változásokat foglaltuk össze. a) A vízhozamok levonulását vizsgálva megállapítottuk, hogy a duzzasztómű üzemének megkezdése óta nincs jelentős változás a nagyvizek levonulási szintjeiben (és a duzzasztómű helyes kezelése esetén ettől aligha kell tartani), jelentős változás tapasztalható azonban a kis- és középvizeknél. b) A hordaléklevonulást vizsgálva megállapítottuk, hogy a duzzasztott folyószakasz hordaléklerakódás szempontjából három jellegzetes részre osztható. Az elsőn, a duzzasztómű feletti néhány km-es szakaszon a hordaléklerakódások eltávolításáról már jelenleg is kotrással gondoskodnak. A másodikon a duzzasztási határ környezetében a hordaléklerakódás már olyan mérvű mederváltozást, mederelfajulást okozott, amelynek rendezése a Tiszán általánosan alkalmazott szabályozási módszerekkel nem látszik megoldhatónak, hanem előreláthatólag jelentős mértékű kotrás végrehajtása is szükséges lesz a szakasz szabályozása során. Mind a duzzasztómű feletti, mind a duzzasztási határ környezetében jelentkező hordaléklerakódások eltávolításához célszerű lenne megfelelő kotrókapacitásról gondoskodni. Ez a kapacitás biztosítani tudná, hogy az egyébként szükséges szabályozási munkák mellett folyamatosan végezhessék a legszükségesebb fenntartási kotrási munkálatokat is. c) A jéglevonulási viszonyokat vizsgálva megállapítottuk, hogy a duzzasztott folyószakaszon megnőtt a jeges időszak hossza, a megnövekedett vízfelület miatt pedig megnőtt a jég mennyisége is. A jéglevonulást akadályozza a Dombrád környezetében levő elfajult mederszakasz és a tiszanagyfalusi kanyar. Célszerű volna, a jéglevonulást gátló feltételeket folyószabályozási beavatkozással — ezek között a nagyfalusi kanyar mielőbbi átvágásával — megszüntetni. Másodikként a duzzasztott tér mederváltozásait vizsgáltuk. Ennek során azt találtuk, hogy a duzzasztási határ környezetében ma már olyan jellegű és mértékű mederelfajulások találhatók, melyeknek megszüntetése elengedhetetlenül szükséges. Rámutattunk arra, hogy a mű üzeme előtt el nem végzett partbiztosítások miatt is jelentősen nőtt a parterózió. Fel kellene mérni a szükséges partbiztosítások mértékét, meghatározni a munkák végrehajtásának fontossági sorrendjét és gondoskodni arról, hogy a duzzasztott szakasz sajátos feltételeinek megfelelő partvédelmi típusokat alakítsanak ki. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása nem csupán a tiszalöki duzzasztott tér mederváltozásaival kapcsolatos, hanem jelentős segítséget nyújthat a II. tiszai vízlépcső vonatkozásában is. A tiszalöki duzzasztott tér mederváltozásainak vizsgálata közel sem tekinthető befejezettnek. Szükséges, hogy a meglevő szelvényhálózatra támaszkodva a teljes szakaszról 5 évenként részletes mederfelvétel készüljön és emellett az illetékes vízügyi igazgatóságok legalább kétévenként végezzenek felméréseket saját szakaszaikon belül ott, ahol jelentősebb mederváltozások tapasztalhatók.
