Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
A tiszalöki duzzasztott tér 255 jégtorlódások esetén. Előnyös jéglevonulás szempontjából a Tiszán végrehajtott eddigi szabályozás és a beágyazódás folyamata is. A tiszalöki duzzasztómű a jéglevonulásra jelentős hatást gyakorolt. A duzzasztás miatt lecsökkent sebességek következtében a duzzasztott szakaszon korábban áll be a folyó és később vonul le a jég. Ugyanakkor az eddigi észlelési anyag alapján kimutatható, hogy a duzzasztómű alatt középértékben 10 — 12 nappal később következik be a beállás — közel 100 km-es hosszban — mint duzzasztás előtt. A tározótérben kialakuló jég mennyiségét tekintve azt tapasztaljuk, hogy a megnövekedett vízfelület miatt megnőtt a jég mennyisége is. A duzzasztóművön keresztül tehát nagyobb mennyiségű jeget kell levezetni, mint a korábbi természetes állapotban. Akadályozza a jég levezetését a duzzasztott szakaszon a tiszanagyfalusi kanyar (544—545 fkm), amelynek rendezését, már a mű megépülte előtt meg kellett volna oldani. Kimutatható az is, hogy a duzzasztási határ térségében a feltöltődés és a me der elfajulás következtében hamarabb akad meg a jég és fokozódott e szakaszon a jeges árvíz veszélye. Feltehető, hogy ez a veszély — amennyiben a duzzasztási határ környezetében levő szakasz szabályozását a közeljövőben nem oldják meg — a további feltöltődés és a mederelfajulás miatt még növekszik. Veszélyt jelenthet a műtárgyra a nagy falusi kanyarban összetorlódott jég. Előállhat az a helyzet, hogy egy torlasz megbomlása után olyan mértékű jégtáblák indulnak meg, melyek a duzzasztómű nyílásán nem tudnak keresztüljutni, fennakadnak, és az eddiginél lényegesen nagyobb jégtömegek levonulását megakasztva veszélyeztetik a műtárgy állékonyságát. 3. A tiszalöki duzzasztott tér mederváltozásainak vizsgálata Az előző fejezetben rövid áttekintést adtunk a rendelkezésünkre álló mérési, kutatási anyag alapján a levonulási viszonyokról. A következőkben vizsgáljuk meg részletesen a levonulási viszonyokban bekövetkezett változások mederalakító hatását. a) A duzzasztómű feletti szakasz vizsgálata A duzzasztómű feletti szakasz mederalakulását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy csupán a duzzasztóműtől számítva, mintegy 2 km-es hosszon találhatók olyan mértékű változások, melyek beavatkozást igényelnek. Nem foglalkozunk a mederváltozások keretén belül a partok állékonyságának kérdésével, azt külön pontban egységesen tárgyaljuk.. A duzzasztómű felett lerakódó hordalék eltávolítása az eddigi vizsgálatok szerint öblítéssel, gátkezeléssel nem oldható meg. Nem lehet számítani arra sem, hogy a levonuló nagyvizek mossák ki a lerakódott hordalékot. Tekintettel arra, hogy a hordaléklerakódásból adódó mederváltozások nagyságrendje már ez ideig is olyan mértékű volt, hogy akadályozhatta volna a duzzasztómű, az önötözővízszolgáltatás, illetve a hajózás üzemét, eltávolításukról kotrással gondoskodtak. Nyilvánvaló, hogy ezek a kotrási munkák a jövőben is jelentkeznek. Célszerű volna tehát állandó kotrási kapacitást biztosítani a duzzasztómű feletti szakaszon lerakódott hordalék eltávolítására. Megemlítjük még, hogy az átmetszés következtében kiiktatott kanyar feltöltődése rendkívül gyors ütemben bekövetkezett. Ez azt jelenti, hogy a duzzasztóműhöz érkező hordalék egy részét az elhagyott meder vette fel. Nyilvánvaló, hogy a jövőben az a hordalékmennyiség, ami az elhagyott mederben rakódott le, már a duzzasztómű feletti szakaszon fog lerakódni, tehát a hordaléklerakódás valószínűleg nem csökkenni, hanem növekedni fog. b) A duzzasztási határ környezetének vizsgálata A tiszalöki duzzasztómű hatására rendkívül nagymértékű hordaléklerakódások, mederváltozások álltak elő a folyó 592 — 611 fkm közötti szakaszán (3. ábra). Igaz ugyan, hogy a duzzasztás hatására ezen a szakaszon is megnövekedett a vízmélység. Ez a mélység azonban a feltöltődés hatására fokozatosan csökken, sőt a mederfenék 7*
