Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A tiszalöki duzzasztott tér 271 a mederben tározott víznek nincs már különösebb jelentősége, tekintve a hullámtér és főmeder vízszállításának arányát. Jelentős azonban a duzzasztás hatása az 1000 m

3/s alatti vízhozamok esetében. Ismeretes, hogy a 94,50 m. A. f-i duzzasztási szint gyakorlatilag kitölti a középvízi medret, a vízszint csaknem eléri a partélek magasságát. Ha 1000 m

3/s-nál kisebb árhullám érkezik, a duzzasztási szintet még változatlanul tartják. A kötött duzzasztási szint miatt a vízhozamnövekedéssel arányosan emelkednek a vízállások is a duzzasztómű feletti szakaszon és az alacsonyabb partoknál már olyan árhullámok is kilépnek a hullámtérre, melyek duzzasztásmentes levonulás esetén feltétlen a mederben maradtak volna. A tározótér teltsége miatt csökken a kulminációs tömegveszteség és megnő a kisebb árhullámok tartóssága is. Ez a partok állékonysága szempontjából alapvető jelentőségű. A tározótér teltsége (hozzá számítva még a partoldalak vízzel telítettségét is) különösen fontossá teszi az árhullámok fogadására való felkészülés szempontjából a duzzasztómű kezelési szabályzatának gondos, előrelátó betartását. b) Hordaléklevonulás vizsgálata A duzzasztott térbe szállított hordalék két részből áll. A fenéken görgetett durva szemű és a vízben lebegtetve szállított finom szemcséjű hordalékból. Esetünkben a görgetett és lebegtetett hordalék közötti határt élesen megvonni nem lehet. A szakaszon a görgetett hordalék átlagos szemnagysága ugyanis 1 mm alatt van, s e szemnagyság a turbulencia mértékétől függően a lebegtetett hordalék összetételében is megtalálható. Az eddig végzett lebegtetett hordalékmérések azt bizonyítják, hogy a hordalék d

g átlagos szemátmérője a teljes folyószakaszon 0,03 — 0,035 mm között ingadozik. Nem mutatható ki a hordalék átlagos szemátmérőjének finomodása a duzzasztóműhöz közeledve, sőt ugyanilyen értékek találhatók közvetlen a duzzasztómű alatt is, annak ellenére, hogy elméletileg a lebegtetett hordalék átlagos szemátmérőjének a duzzasztómű felé haladva finomodnia, a duzzasztómű alatt pedig durvulnia kellene. A mű által befolyásolt folyószakaszon a duzzasztás hatására megváltozott a hordalékmozgató erő és ennek megfelelően hordaléklerakódások keletkeztek. A lerakódások jellegük szerint három szakaszra oszthatók. Az első szakasz a duzzasztómű feletti, mintegy 2 km-es szakasz, ahol nagyobb mértékű feliszapolódás található a duzzasztómű felett közvetlen, a Keleti Főcsatorna környezetében, a hajózsilip felső fője feletti 200 — 300 m-es szakaszon. A feliszapolódás mellett állandó jellegű kimosások is észlelhetők. E jelenség többféleképpen magyarázható. Befolyásolja a hordalékviszonyok alakulását a helyszínrajzi elrendezés, a duzzasztómű előtti egyenes szakasz, a levonuló vízhozamok számára túlságosan nagy szelvényterület, a mindenkori zsilipkezelés és így tovább. Annyi azonban bizonyos, hogy a duzzasztómű feletti nagy mélységű szakaszon is igyekszik a folyó természetes, kanyargós mozgását megtartani. Ebből adódóan áramlási holtterek alakulnak ki, ahol a lebegtetett hordalék leülepszik. Ez a jelenség elsősorban a kisvizek idején játszódik le. Már a középvizek is intenzív áramlást idéznek elő a teljes keresztszelvényben és szétrombolják a kisvízi hordaléklerakódás elrendeződését. A nagyobb víztömegek levonulásánál előálló sebességnövekedés hatására már a fenékre ülepedett finom hordalék egy része is mozgásba jön és a víz továbbszállítja azt az alsó szakaszra. Ezt a részleges öblítő hatást több nagyvíz levonulása után megfigyelték. A nagyvizek tehát a duzzasztómű mögötti térből bizonyos hordalékmennyiséget eltávolítanak, ennek ellenére nem oldható meg semmiféle kezelési utasítással — hirtelen nyitásból adódó leszívással — az e szakaszon lerakódott hordalék teljes eltávolítása. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a duzzasztómű feletti térségben lerakódott hordalékot időszakosan kotrással távolítsák el. Második szakasz a feltöltődés szempontjából jellegzetes szakasz, a duzzasztás felső határának környezete. Megállapítható az eddig végzett vizsgálatok alapján, hogy már 1961-ig jelentős feltöltődés keletkezett e szakaszon. Fokozta az erős feltöltődést az is, hogy a szakasz már a duzzasztás előtt is elfajuló volt és szabályozását a mű üzeme előtt nem hajtották végre. A jelenleg végbemenő lerakódás egyrészt a már korábban is meglevő zátonyokat építi tovább, ennek következtében a meder egyes 7 VízUgyi Közlemények