Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Szabó László-Szekrényi Béla: Nyugat-dunántúli rossz vízgazdálkodású talajok mélylazítása és talajcsövezése

218 Szabó L.—Szekrényt B. A felvetett kérdések érdembeni megválaszolása egyrészt műszaki, másrészt gazdaságossági vizsgálatok elvégzését tételezi fel. Jelen esetben — célkitűzésünknek megfelelően — elsősorban a műszaki kérdésekre igyekszünk választ adni, tekintve, hogy kifejezetten gazdaságossági vizsgálatok lefolytatására ebben a keretben nem volt lehetőségünk. Figyelemmel azonban arra, hogy a kérdés a gazdaságossággal szorosan összefügg, vonatkozó tájékoztató értékelésünket a következő fejezetben adjuk meg. A talajcsövezési módok elbírálásának kérdésénél az adott talajviszonyokon nyugvó szivárgási vizsgálatokból kell kiindulni. A hagyományos talajcsövezés, de a talaj csövezésnek bármilyen formája, a talaj víznyelő-, vízáteresztőképességének bizonyos mértékét és bizonyos lecsapolóhatás érvényesülését tételezi fel. Szükséges megjegyeznünk azt is, hogy a műszaki gyakorlatban a talaj csövezés, mint a talajvízszint süllyesztés eszköze jön általában számításba. A vizsgált erdőtalajoknál azonban olyan különleges talajtani különbségekről [2, 6, 26] van szó, melyeknél a talajcsövezes eddigi szabványszerű előírásai [14,16,19,24] nem alkalmazhatók. A legtöbb eltérés abban mutatkozik, hogy a nyugat-dunántúli melioráció esetében nem talajvízszintsüllyesztésről, hanem a termőrétegnek a gravitációs víztől való megszabadításáról van szó. Mind a talajtani, mind az éghajlati adottságokat tekintve csaknem azonos körülmények uralkodnak Ausztria egyes részein. így az őrségi talaj meliorációjának kritikai vizsgálatánál az ott szerzett tapasztalatok is jól értékesíthetők [7]. A talajcsövezéssel összefüggő talajsajátosságokat vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy a különleges agyagásványos, mechanikai és kémiai összetétel, a sajátos talajszerkezet a talajnak az ország összes többi talajaitól eltérő fizikai tulajdonságokat kölcsönöz. Mind a hazai, mind az osztrák tapasztalatok megegyeznek abban, hogy a drének leszívó hatása e talajon rendkívül kicsi. A teljesen más hidraulikus feltételek és a gyakorlatilag vízzáró „B" és „C" szint következtében a drének között jelentkező leszívási görbe nem a talajvízben fellépő, megszokott parabolikus alakot mutatja, hanem a talajművelés alsó síkjában (eketalp) a talajfelszínnel csaknem párhuzamosan halad (13. ábra) [19]. Schleifer—

Feichtinger is rámutat arra, hogy e talajokon gyakorlatilag vízmozgás csak a mesterségesen fellazított kultúrrétegben, az ún. „művelt A szintben" jelentkezik. Adataik szerint e rétegben átlagosan 2,7-10~

2 cm/s viznyelőképesség mutatkozott, mely a tömődött altalajhoz, a „B" szint ezen értékéhez 2,5-10~

5 cm/s viszonyítva kb. ezerszer nagyobb. 13. ábra. A talaj csövezett talajba szivárgó csapadékvíz beázási görbéi Риз. 13 Кривые инфильтрации осадков, просачивающихся в дренированный грунт Bild 13. Durchfeuchtungskurven aus dem Niederschlagswasser in drainiertem Boden