Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Szabó László-Szekrényi Béla: Nyugat-dunántúli rossz vízgazdálkodású talajok mélylazítása és talajcsövezése

204 Szabó L.—Szekrényt B

. hidraulikai kérdéseivel foglalkozni, hanem meg kell vizsgálnunk a talaj víz- és hőháztartásában, valamint fizikai, kémiai és biológiai adottságaiban'bekövetkező változásokat is. Az állandó és nagy terméseredmények csak valamennyi befolyásoló elem hatásának ismerete, és a hatások tudatos befolyásolása útján biztosíthatók. Valamennyi befolyásoló elem hatásának összetett vizsgálata — terjedelme miatt —, külön összefoglaló témakör lehetne. Jelen kísérleteink során csak a vízháztartási, hidrológiai természetű változások vizsgálatára szorítkozhatunk. Helyszíni kísérleteink zömét a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola szentgyörgy völgyi kísérleti telepén végeztük, mely talajtani és éghajlati szempontból az összetett talajjavításra kijelölt terület jelentős részét képviseli. Szentgyörgy völgyi kísérleteinket dr. Bélák Sándor 1956-ban talajcsövezett kísérleti parcelláin [2] hajtottuk végre. Itt három, egyenként 400 négyszögöles parcellát jelöltünk ki. Ezek közül az egyik — az összehasonlítási alapadatokat szolgáló, talaj csövezetten és mélylazítás nélküli — ún. ellenőrző parcella volt. Ennek közvetlen közelében helyezkedtek el a mélylazítással, vakonddrénezéssel és az égetett agyagcsövekkel víztelenített parcellák. A parcellák felszíne csaknem sík. Kb. 0,5%-os egyenletes esés mutatkozik a tábla déli szélén elhelyezett vízelvezető árok felé, mely a lecsapolt vizeknek is a befogadója. Az egész terület egységesen, lucernatelepítéssel kapcsolatban meszezve volt. A mélylazított, vakonddrénezett parcellán 1956-ban a vakonddréneket 70 cm mélységben, 2 m sortávolságban, lejtő irányában húzták meg, majd 1962-ben — mai ismereteink alapján már nem javasolható módon — a vakonddrénekkel párhuzamosan, a két vakondjárat között a felező vonalban 50 cm mélységben mélylazítást végeztek. Az agyagcsőhálózatot 1956-ban halszálkásan 4 m szívó- és 14 m-es gyűjtőcső távolsággal átlagosan 70 cm mélyre telepítették. Ugyanekkor az ellenőrző parcella középmély szántásban részesült. Mindhárom parcellán 1965-ben teljesen azonos módon őszi búzát vetettek. Ezeken a parcellákon 1966 májusában összehasonlító vízháztartási vizsgálatokat kezdtünk. A talaj nedvességtartalma térben és időben mutatkozó változásainak meghatározása céljából parcellánként eleinte egy-egy, később két-két függélyből 10 cm-enként 1 méter mélységig két-három naponként vettünk zavart talajmintákat. A szárítószekrényes eljárással meghatározott nedvességtartalmi adatok eloszlását a 4. ábra mutatja. Az ábrán a növények és a talajművelés szempontjából négy jellemző nedvességtartalmi értéktartomány változását tüntettük fel. 1. Jelölés nélkül hagytuk a súlyszázalékban kifejezett, 18%-nál kisebb nedvességtartalmú tartományt. E nedvességzóna a növények számára legkedvezőbb víztartalmi értékköznél kisebb nedvességtartalmat képvisel. Megjegyezzük, hogy a táj talajaira és haszonnövényeire átlagosan jellemző holtvíztartalom és hervadáspont 15 súlyszázalék körül van. Gépek ilyen állapotban a talaj felszínén nyugodtan közlekedhetnek, sőt azt is kimondhatjuk, hogy a mélylazítást lehetőleg ebben a nedvességállapotban kell elvégezni, mert a legnagyobb felszakító, fellazító hatás ilyenkor mutatkozik. Természetszerűen a legnagyobb talajellenállás és legnagyobb vonóerőszükséglet is ekkor jelentkezik. 2. A 4. ábrán a 18—24% nedvességtartalmú tartományt szaggatott vonalkázással jelöltük. Az adott viszonyok között ez kultúrnövényeink számára a legkedve-