Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Szabó László-Szekrényi Béla: Nyugat-dunántúli rossz vízgazdálkodású talajok mélylazítása és talajcsövezése

Nyugat-dunántúli talajok 201 I. táblázat A nyugat-dunántúli pszeudoglejes és agyagbemosódásos barna erdőtalaj néhány jellegzetes típusának ásványos összetétele A talajminta Ásványos összetétele [%] vételének helye szintje mélysége cm kaolinit montmoriltonit illit kvarc szerpentin klorit biotit földpát amorf anyag Kondorfa A В 0—27 27—80 5—7 — 8—10 3-4 15—20 15 20—25 3—4 4—5 — 41—54 69—73 Gellénháza A В С 0—12 12—39 39—100 5—8 3—4 5—8 7—10 15 5 8—10 10—12 10—12 10—15 25 5 15—20 — 47—55 49—57 50—60 Szentgyörgy völgy А—В 0—60 _ 8 25 40—45 — 7 10—15 5 II. táblázat Az 1955 — 1965. évek csapadékeloszlása Szentgyörgyvölgyön Év I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Csapadékos napok száma Évi csapadék 1955 33,4 79,9 52,2 36,5 111,3 63,4 1 144,1 140,0 24,8 111,2 47,7 30,0 114 874,5 1956 25,1 31,8 26,5 128,7 56,4 198,2 55,2 75,4 7,6 94,1 79,1 25,3 119 803,4 1957 48,4 73,0 15,7 64,0 112,3 46,9 127,3 59,0 43,2 23,6 55,6 51,4 118 720,4 1958 38,1 32,1 52,6 52,3 29,2 157,2 62,2 56,9 59,2 71,2 90,3 56,0 107 757,3 1959 27,6 7,4 48,0 93,6 134,7 105,5 117,3 121,0 20,8 6,0 91,4 151,8 106 925,1 1960 21,1 27,3 78,9 18,0 43,4 126,6 130,8 54,8 122,7 78,6 138,5 47,7 139 888,4 1961 22,0 15,6 20,7 83,9 148,5 74,7 129,3 62,5 30,7 100,5 101,2 40,8 114 830,4 1962 55,1 31,5 69,8 50,3 83,8 35,5 181,4 67,3 117,8 46,3 247,7 43,5 134 1030,10 1963 70,3 60,2 45,9 26,5 65,1 133,8 48,0 210,5 98,3 89,5 135,7 58,8 122 1042,6 1964 — 33,4 67,2 182,4 76,4 159,7 53,7 61,4 92,7 180,7 49,2 88,6 117 1045,4 1965 82,3 7,4 93,5 181,7 199,0 93,6 197,3 102,4 67,8 0,2 118,9 58,1 140 1201,8 11 év átlaga 42,3 36,3 51,9 83,4 96,3 108,6 113,3 92,8 62,2 72,9 105,0 59,2 121 929,0 alapján a II. táblázatban mutatjuk be. Eszerint különösen a tenyészidőszak középső fele rendkívül csapadékos. A hőmérséklet ezen a vidéken általában alacsonyabb, mint az Alföldön, évi középértéke 9,8 C°. A légkör gyakran borult és párás. Ezzel magyarázható, hogy a területi párolgás mértéke viszonylag alacsony. A számítás alapján megállapított évi vízfelesleg meghaladja a 125 mm-t [17], de a nem hasznosuló vízmennyiség fajlagos értéke a valóságban ennél jóval nagyobb. A két termelési tényező — nevezetesen a talaj és éghajlat — kedvezőtlen találkozása következtében a viszonylag nagy mennyiségű csapadék nem tud a talaj mélyebb rétegeibe beszivárogni, hanem felszíni vízállásokat okoz, vagy súlyos eróziós károkat idézve elő a talaj felszínén folyik le a befogadóig. A felszíni vízállások kártevéseitől a gazdák az ún. bakhátas műveléssel védekeztek. Ez a módszer kisüzemi keretek között a kérdés megoldására alkalmas volt ugyan, de jelentős területet vont el a növénytermesztéstől és a mezőgazdasági termelés még így is bizonytalan maradt. A 2. ábrán pl. bakhátak között átmenetileg mutatkozó vízállást, a 3. ábrán pedig annak következményeit láthatjuk. A képek