Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
2. füzet - Tyahun Károly: A jugoszláv dunai árvédelmi vonalak újjáépítése
A JUGOSZLÁV DUNAI ÁRVÉDELMI VONALAK ÚJJÁÉPÍTÉSE 1 TYAHUN KÁROLY 2 Jugoszlávia — Novi Sad 1. A jugoszláv dunai árvédelmi gátak és az 1965. évi árvíz A Duna jugoszláviai szakaszán 1965-ben lefolytatott árvízvédelem értékelése világosan megmutatta, hogy a védelmi vonalakat újjá kell építeni. Az 1940. évi katasztrofálisan magas árvizet követő időszakban, majd az 1954. és 1956. évi árvizek védelmi munkáinak befejezése után végrehajtott vizsgálatok felhívták a figyelmet arra, hogy a gátaknak a vízállásokhoz viszonyított kiépítettsége elégtelen. Az 1965. évi árvíz kedvezőtlen alakulása pedig — rendkívül magas vízszintje és az eddigieket meghaladó időtartama következtében — messze túlszárnyalt minden eddigi értékelést, amely a védelmi rendszer kiépítettségére vonatkozott. Kétségtelenné vált, hogy a védelmi vonalak nem nyújtanak kellő biztonságot az árvíz ellen, és súlyosabb katasztrófák csak azért nem következtek be, mert a jelentős kiadásokat igénylő védelemhez hatalmas emberi erőt és nagy mennyiségű anyagi eszközt mozgósítottak. Azonban ésszerűtlen ennyi eszközt használni a védelemre, ahelyett, hogy az így felhasznált költségeket olyan megfelelően tartós és biztos védelmi vonal építésébe fektetnék, amely belátható időre elhárítaná a mind magasabb és mind hoszszabban tartó dunai vízállásokkal járó közvetlen veszélyt. A múltban, az adott gazdasági feltételek mellett, árvízvédelem szempontjából a töltések többé-kevésbé biztonságosaknak voltak mondhatók. Építésük nem kis múltra tekint vissza. Jelentős munkálatokat végeztek már a XVIII. században, de legintenzívebb építkezés a XIX. század végén és a XX. század elején folyt, amikor is a töltéseket leginkább csak a kiöntéssel járó nagy árvizek után építették és magasították. Az árvédelmi töltéseket korabeli eszközökkel, a helyszínen található, rendesen igen egyenlőtlen minőségű anyagból építették. Az akkori eszközökkel súlyos munkafeltételek mellett sem volt lehetséges jó minőségű munkát végezni, különösen, ha iszapos folyóelágazásokon és mélyfekvésű szakaszokon folyt az építkezés. 1 A jugoszláviai dunai árvédelmi vonalak Bezdánnál, ill. Batinánál (Kiskőszegnél) közvetlenül csatlakoznak a magyarországi árvédelmi vonalakhoz. Az 1965. évi nyári árvíz a Bezdán—Tiszatorok közötti szakaszon az eddigi maximumokat 44 — 86 cm-rel meghaladó tetőzésével és rendkívüli tartósságával erősen próbára tette az árvédelmi vonalakat, a védelmi szervezetet és a fővédvonalon négy helyen gátszakadást és elöntéseket okozott. (Az árviz- és árvédekezés leírása a Vízügyi Közlemények által 1966. évben kiadott „Dunai Árvíz 1965" című kötetben Dumity Szteván: Az 1965. évi dunai árvíz Jugoszláviában című tanulmányában található.) Felkérésünkre szerző a jugoszláv árvédelmi szervezet által tervezett és megkezdett gáterősítési munkákról közölte az alábbi tanulmányt. (Szerk.) 2 Cahun Karlo mérnök, a jugoszláviai Vajdaság Autonom Tartomány vízgazdálkodási felügyelője, Novi Sad (Üjvidék).
