Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

126 Laczay István 7. ábra. Keresztszelvények az 1823 fkm-nél Ha a szondiachigrafikus felvételek, illetőleg korábbi mederfelvétel alapján megszerkesztjük az 1823 fkm-nél a keresztszelvényeket (7. ábra), azonnal látható, hogy 1959 — 62 között a meder fokozatosan jobbra tolódott és 1962-re csaknem ideális tetőponti szelvény alakult ki. Ezt a szelvényt az árvíz hatására lecsúszott zátony formálisan kettészelte és szinte tipikus rossz gázlószelvény keletkezett. Figyelembe véve a jelenség lefolyását, valamint a gázlójeientések korábban ismertetett adatait, 1965. július elején a 7. ábrán pontozott vonallal jelölt szelvény tételezhető fel. Mivel a szakaszon 1965. július 21-én vízhozamméréssel egybekötött vízszintrögzítés történt, az így feltételezett szelvényt módunkban volt közelítő számítással ellenőrizni. A hidraulikai jellemzők (

F, К, I), valamint korábbi vizsgálatainknál a szakaszra meghatározott sebességi tényező (c = 53) ismeretében július 21-re Q~1800 m

3/s vízhozamot számítottunk, ami — tekintettel a mellékágak felé történő vízveszteségekre - a 7 km-rel feljebb mért 2160 m

3/s vízhozammal jó összhangban van. A számítás azt is igazolta, hogy a keresztszelvényben az 5. ábrán feítüntetett gázlónál nagyobb mélységnek is kellett lennie, mert a 115, 30 mAf-i szintet fenékszintnek tekintve az előzőekben számított 1800 m

3/s vízhozam c~80 sebességi tényező feltételezésével tudott volna levonulni, ami elfogadhatatlan érték. Összefoglalva az elmondottakat megállapítható, hogy a Felső-Dunán egy jelentős árvíz rendkívüli módon megváltoztatja a mederviszonyokat. Az 1823 fkm környezetének bemutatott vizsgálata pedig arra világít rá, hogy a gázlók, zátonyok, általában a meder változásai lényegesen nagyobb mértékűek, mint ahogy az az utólagos megfigyelések alapján becsülhető. Az árvíz által lerakódott hordalék kezdetben rendkívül laza, ezért a közép és kisvizek igen hatékonyan és önállóan képesek medrüket alakítani. ÖSSZEFOGLALÁS Az 1965. évi dunai árvíz levonulása után a magyar Felső-Duna doborgazszigeti és cikolaszigeti mellékágrendszereiben, mintegy 22 km-'-nyi hullámtéri területen, fákon észlelt árvíznyomok alapján 52 ponton meghatároztuk az árvíz tetőző vízállásait. A mérési eredményeket összehasonlítottuk a töltésmenti árvízi mércék adataival. Megállapítottuk, hogy az árvíz tetőző vízszintjének esése a vizsgált szakaszon, a jobb parti hullámtérben 47 — 50 cm/km átlagos értékkel jellemezhető. Keresztirányban a vízszint magasságában csak cm rendű eltéréseket találtunk. A jelentős vízmennyiséget szállító mellékágak környezetében a vízfelszín általában néiíány cm-rel magasabb, mint a hullámtérben. A hullámtér összeszűkülésénél a víz a töltéshez is — cm rendűen — beduzzadhat. A maximális vízszintek szintvonalai a teljes hullámtérre közelítőleg merőlegesek. Az átlagos keresztirányú esés a hullámtéren 0-8 cm/km között ingadozik.