Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A déldunai árvédelmi töltések 117 A feltárásokból levonható következtetések Az árvíz alatt végzett feltárások közül azok, amelyeket a buzgárok okainak meghatározására végeztünk, rámutattak arra, hogy tulajdonképpen csak az ún. „fóliás" buzgár (19 + 060 tkm) lehetett tulajdonképpeni buzgár, míg az „erdei" buzgár fagyökerek mentén bekövetkező, az „uszoda" buzgár (23 + 700 tkm) pedig féregjáratnak tulajdonítható „csurgás" volt. A 37 + 700 tkm szelvény a Szeretnie alatti, hidromechanizációsan homokkal erősített töltésszakaszra esik. A régi töltés ugyanolyan rétegzett volt, mint a közelben feltárt, átnedvesedett, felpuhult rézsűjű szakaszon, a homokrézsű azonban száraz volt és a homok támasztótesten a nedvességtartalom érezhető megnövekedése sem volt tapasztalható. A homok a régi töltésrézsűig, illetőleg a terepig spirálfúróval fúrható maradt, a furat nem dőlt be és nem folyt össze. Ezen a szakaszon az árvíz folyamán semmiféle beavatkozásra nem volt szükség, a töltés semmilyen káros elváltozást nem mutatott. A pörbölyi szakaszon végzett tömörségmérések eredményei alapján (6. ábra) megállapítható, hogy az árvíz után a 8 + 000 jelű szelvényben a töltés átlagos nedves térfogatsúlya 1,2 t/m

3 körül váltakozott, míg a száraz térfogatsúly értéke több rétegben még az 1,0 t/m

3 értéket sem érte el. A koronán 0,5 m mélységben mért nagyobb térfogatsúlyok a forgalom tömörítő hatásának tulajdoníthatók. Az 1,0 és 1,5 m mélységek között tapasztalható igen laza réteg feltehetően töltésmagasítás következménye. Figyelemre méltó, hogy a töltés belsejében a nedvességtartalom igen nagy volt, annak ellenére, hogy az árvíz levonulása és a mérések között mintegy három hónap telt el. Ez alatt az idő alatt csapadék csak a mérést közvetlenül megelőző napokon volt. A 6. ábrán a nedvességtartalom változását jelző szaggatott vonal lefutásából arra következtethetünk, hogy a mérést megelőző napokban hullott csapadék hatására a töltés felső, 60 — 70 cm vastag rétege beázott és felpuhult. A víztartalom 70 cm mélység körül minimumot ér el, majd attól lefelé fokozatosan növekszik. Ez arra utal, hogy a töltés belseje az árvíz után eltelt három hónap alatt sem tudott kiszáradni. A megismételt mérés alkalmával lényegesen nagyobb, a korábbiakat átlagosan 20 —30%-kal meghaladó száraz térfogatsúly-értékeket tapasztaltunk. A megfelelő nedvességtartalom-értékek viszont 40-50%-kal alacsonyabbak voltak. Figyelemreméltó, hogy bár a tömörségek rétegenként rendszertelenül változtak, a mélységgel általában növekvő irányzatot mutattak. A 8 + 260 tkm szelvényben a mentett oldali koronaélben telepített furat volt az egyetlen, ahol a nedves térfogatsúly értéke nem csökkent az 1,3 t/m

3 érték alá. A tömörséggörbe egyenletesebb lefutású volt, ami a töltés kielégítő viselkedésére az árvíz alatt magyarázatul szolgálhat. Erdőfű környékén végzett mérések lényegileg ugyanolyan képet mutattak, mint a báta - pörbölyi védvonal 8 + 000 tkm szelvényében. A különböző talajrétegekből álló szelvényekben egy vagy két igen laza réteg volt tapasztalható, amelyek plasztikus indexe kisebb, szemeloszlási görbéje a többinél meredekebb lefutású volt. Az Üjmohács közelében levő 16 + 003 és 16 + 950 tkm szelvényekben hirtelen nagymérvű tömörségváltozások voltak észlelhetők, ami féregjáratok jelenlétére utal. A szelvények részletesebb vizsgálatát a hirtelenül beállott fagy megakadályozta. Következtetések A feltárások során szerzett tapasztalatok és a talajmechanikai vizsgálatok eredményei alapján az árvédelmi töltések állapotára vonatkozóan már most is néhány következtetés látszik levonhatónak. 1. A töltések a fokozatos kiépítésnek, anyagnyerési lehetőségeknek megfelelően különböző fizikai-kémiai tulajdonságokkal rendelkező talajrétegek sorából állnak, amelyek hossz- és keresztirányban rendszertelenül váltogatják egymást. Ezért az ezeken keresztül bekövetkező szivárgás az ismert elméleti módszerekkel nem követhető. 2. A töltések az árvíz alatt és közvetlenül azután észlelt, általánosságban igen laza állapota a behatoló víz hatására bekövetkező fellazulás eredménye. A beépítési tömörség az idő folyamán a töltést érő hatások következtében (száradás, átnedvese-