Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A DÉLDUNAI ÁRVÉDELMI TÖLTÉSEK FELTÁRÁSÁNAK TAPASZTALATAI

1 SZILVÁSSY ZOLTÁN

2 Kevezetés Árvédelmi töltéseink a vízépítési földművek építés és igénybevétel szempontjából egyaránt sajátos csoportját alkotják. Jellegüket tekintve igen hosszú vonalas létesítmények, vonalazásukat több szempont határozta meg és határozza meg ma is, de ezek között nem szerepelnek talajmechanikai jellegű megfontolások. Egészen a legutóbbi időkig kézi, fogatos földmunkával épültek, ez sem a megfelelő anyag nagyobb távolságról történő szállítását, sem megfelelő beépítését, tömörítését nem tette lehetővé. Ami a megfelelő anyag nagyobb távolságról helyszínre történő szállítását illeti, a helyzet a jelenlegi, gépesített földmunka mellett sem változott, mert a szállítás jelentős költségtöbblettel járna. Ezért a töltések erősítése, új töltésszakaszok építése, a hidromechanizációs módszer néhány kísérleti jellegű alkalmazásától eltekintve, továbbra is elsősorban helyi anyagokból — azok alkalmassági vizsgálata nélkül — történik. Tömörítés szempontjából kedvezőbb a helyzet, mert az elvétve alkalmazott tömörítőgépek mellett tömörítő hatás érhető el a földszállító járművek — szkréperek, dömperek, tehergépkocsik — irányított forgalma és megfelelő építési, ürítési módszerek révén. Az évek folyamán megismétlődő árvizek alkalmával az árvédekező mérnökök a töltések viselkedésére vonatkozóan sok értékes tapasztalatot szereztek. Szelvények szerint ismerik a gondjaikra bízott töltéseket és előre ki tudják jelölni azokat a szakaszokat, ahol védelmi beavatkozásra fel kell készülni. A közelmúlt árvizeinek tapasztalatai alapján már több ízben leírták a töltésanyag „elöregedését", ennek következtében a vízzáróság csökkenését és az anyag gyors átázását, felpuhulását, de ezek okainak meghatározása végett módszeres és rendszeres helyszíni feltárásokra - egyes kivételektől eltekintve — sem az árvizek alatt, sem utána nem került sor. Az árvédelmi töltések jelentős nemzeti vagyont képviselnek, nagy értékeket védenek az árhullámok kártételei ellen, ezért állapotuk, védelmi értékük feltárásához, erősítésük leghatékonyabb, leggazdaságosabb módjának megállapításához fontos népgazdasági érdekek fűződnek. Az árvédelmi töltések az 1965. évi rendkívüli dunai árvíz alkalmával is jelentős hosszban meghibásodtak. A nagymérvű töltésromlások egy része az altalajban lejátszódó szivárgási jelenségekre volt visszavezethető, de több szakaszon — elsősorban a dél-dunai árvédelmi töltéseken - a töltéstest átázásából, teljes tömegében bekövetkező felpuhulásából és a rézsű kezdődő csúszásából arra lehetett következtetni, hogy a romlást a töltéstest nem kielégítő állapota következtében az azon keresztül előálló szivárgás idézte elő. 1 A töltésromlások okainak felderítésére 1965. év folyamán részben az érdekelt Vízügyi Igazgatóságok, részben a VITUKI és az FTV, már az árvíz alatt megkezdték a feltárást. A jelen tanulmány keretében csak a VITUKI Építéstechnológiai Osztálya által folytatott feltárási munkákról és az azok során szerzett néhány tapasztalatról kívánunk beszámolni. 1 Szilvássy Zoltán mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos munkatársa