Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

110 Gábos L

.—Orlóczi I

,—Tóth J. Összefoglalás Debrecen város fejlődésének halaszthatatlan feltétele szennyvizei megfelelő kezelésének és elhelyezésének megoldása. Kedvező tény e téren a csatornahálózat közelmúltban megindult bővítése. A város belterületének jelenleg kb. egyharmada csatornázott, ahol az összlakosságnak mintegy 60%-a lakik. A csatornahálózattal összegyűjtött szennyvizeket durva ülepítés után a Tócó csatornába vezetik, ahol az több tíz kilométeres távolságban is bűzös, fertőzésveszélyes. 1964-65-ben vizsgálatokat folytattunk a közművi szennyvíz mennyiségiminőségi jellemzőinek meghatározására. Méréseink szerint 1965-ben a nyári, szárazidei szennyvízmennyiség átlagosan 32 000 m

3/nap, amely a 3. ábra szerinti jelleggel folyik le. A szennyvíz minősége, az ipari szennyvizek kis mennyisége miatt fekáliás, házi jellegű. A legjelentősebb szennyezést részben a hévizekből származó nagy sótartalom okozza. A tiszalöki vasútvonaltól Nyugatra eső csatornázatlan területek szenny- és csapadékvízelvezetése a tervezett hálózatbővítéssel megoldódik. A budapest - nyíregyházai vonaltól keletre eső területek szennyvízelvezetése és az egységes debreceni szennyvíztisztító telepre való vezetése csak elválasztó rendszerű csatornahálózattal és költséges külön főgyűjtővel oldható meg. A szennyvízelhelyezés megoldására célszerűnek tartjuk komplex, több feladatú rendszer vizsgálatát. Ebben - a feltételeknek megfelelően - súlyponti szerepe a vízkormányzás érdekében szükséges tározásnak van. A talaj és üzemszervezési, illetve technikai feltételektől függően a szennyvízmennyiség egy része mezőgazdaságilag hasznosítható, amíg más része (időszakonként változó mennyiség) tisztítandó.