Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
108 Gábos L .—Orlóczi I ,—Tóth J. A csatornahálózat a város lakosságának kb. 55-60%-át szolgálja ki. Ennek megfelelően a fekáliás szennyvízből számított fajlagos szennyvízmennyiség 290 — 300 l/nap/fő, amely tartalmazza a kisebb üzemek szennyvizét is. A szennyvíz minőségi mutatói közül az összes sótartalom kiemelkedően nagy. Számítással meghatároztuk a hévíz nélküli szennyvíz sótartalmát és 940 mg/l értéket, illetve 30% Na%-ot kaptunk. A még mindig nagy mennyiség okát kutatva vizsgáltuk a szennyvíz keletkezését és azt találtuk, hogy a sótartalom nagyságrendjét a felhasznált víz — amely Debrecenben teljes egészében rétegvíz — minősége és a háztartási használat határozza meg. Az ivóvíz átlagosan 700 mg/l és a hévíz nélküli szennyvíz sótartalma közötti kereken 250 mg/l különbségnek megfelelő napi sómennyiség — hosszabb időre vonatkozó kereskedelmi adatok szerint — nagyságrendileg megegyezik a város napi só- (étkezési, mosószer stb.) használatának a csatornázott területre vonatkoztatott részével. A szennyvíz mennyiségének és minőségének változását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mindkettőnél elég szabályos ritmus jelentkezik, ami részben a lakosság, részben a fürdők jellegzetes vízhasználatának következménye. 4. A csatornahálózat fejlesztése A város belső területén a csatornahálózat fejlesztése kétirányú. Egyrészt újabb főgyűjtők (Déli-sori, Teleki utcai, István úti) építésével tehermentesíteni kell a meglevő hálózatot, másrészt mellékcsatornákat kell építeni a fejlődő utcák bekötésére. Elvileg indokolt, hogy a fejlesztés során — a megjevővel összhangban — egyesített rendszerű csatornák épüljenek. Gyakorlatilag azonban egyes területrészeken a kedvező talaj és domborzati adottságok lehetőséget adnak a szenny- és csapadékvizek szétválasztására és ezzel a szennyvízcsatornázás költségeinek csökkentésére. A burkolt felületekről származó csapadékvizek részben károkozás nélkül a zöld területekre, részben kisméretű felszíni árokkal közvetlenül a Tócóba vezethetők. A budapest — nyíregyházi vasútvonaltól keletre, délkeletre és délre eső mintegy 1300 ha nagyságú városrész szennyvizeinek összegyűjtését és elvezetését több tényező nehezíti: a) A terület egy része a Kondoros vízgyűjtőterületére esik. A keletkező szennyés csapadékvizeknek — a debreceni egységes csatornahálózatba való juttatása — csak költségesen vagy mélyvezetésű csatornákkal, vagy átemeléssel valósítható meg. b) A város meglevő és tervezett főgyűjtőinek méretezésénél ezen területek szennyvizeit nem vették figyelembe, ezért újabb — a szennyvíztisztító telepig kiépítendő — főgyűjtő létesítése szükséges. (A legközelebb eső tervezett Teleki utcai főgyűjtő a saját vízgyűjtőjének vízelvezetésére is csak egy záporkiömlő létesítésével képes.) c) A domborzati adottságok, a szennyvíztisztító teleptől való távolság és a kis laksűrűség miatt csak elválasztó rendszerű csatornahálózat építése jöhet szóba. A szennyvizeket a szennyvíztisztító telepre, illetve annak befogadójába a Tócóba, csapadékvizeket részben a Tócóba, részben a Kondorosba kell vezetni. A délkeleti városrészen épülő konzervgyár elválasztó rendszerű szennyvízcsatornája bizonyos mennyiségű városi szennyvizet befogad, azonban nem képes a teljes városrészt kiszolgálni. A déli városrészen a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése a laza kertes beépítettség és a jelenleg zömmel közkutas vízellátás, valamint a szikkasztásra alkalmas homoktalaj miatt nem túlságosan sürgető. Annál inkább sürgős a délkeleti városrész szennyvízelvezetésének megoldása a megindult ipartelepítés miatt. 5. A szennyvízelhelyezés fejlesztése A szennyvíz tisztításának és károkozás nélküli elhelyezésének megoldására az elmúlt években több tanulmány készült. Ezek lényegében két megoldás lehetőségét vizsgálták. A MÉLYÉPTERV korábbi tanulmánya a szennyvizek háromszoros hígításig történő - mesterséges - biológiai tisztítását tervezi. A VIZITERV
