Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Debrecen szennyvizei 105 a mérőmagasságot. A bukó vízhozamgörbéjét számítással határoztuk meg. A vizsgálatok során óránként hat alkalommal (10 percenként) határoztuk meg à vízhozamot és a hat adatból egyórás átlagértéket számítottunk. Az így kapott idősorokból az előző évihez hasonlóan 0 — 24 órás jelleggörbéket szerkesztettünk. A vizsgálatok általában száraz időszakban folytak a mérések alatt csak 1965. június 28-án, 29-én volt - összesen 10 mm nagyaságú - csapadék. Az ebből eredő lefolyással a mért szennyvízhozamokat csökkentettük és ezt a vizsgálati időszakot is száraz időre vonatkoztattuk. A város csatornázott területén történt vízhasználatokat a vízművek termeléséből becsültük és a kapott értékeket összevetettük a szennyvízmennyiségekkel. A nagyságrendi egyezésből arra következtetünk, hogy a csatornahálózatnál nem valószínű jelentős be- vagy kiszivárgás. A 3. ábrán bemutatott jelleggörbék szerint a város csatornázott területéről lefolyó szennyvíz napi mennyisége 25 000 és 34 000 m

3/nap értékek között, hozama pedig 170 l/s és 530 l/s között változik. A szennyvízben átlagosan 2800 m

3/nap értékű a főképpen a fürdőben használt — hévíz mennyisége, amelyet általában a késő esti órákban eresztenek le. A szennyvízhozamban tapasztalható 20 — 4 óra közötti csúcsot elsősorban ez okozza. A záporkiömlőn elfolyó szennyvízmennyiség közel negyedrésze az összmennyiségnek, időbeli eloszlását a 3. ábra 1965 augusztusi jelleggörbéi szemléltetik. A minőségi vizsgálat során a vízkémiai jellemzők meghatározására a főgyűjtőn és a záporkiömlőn rendszeresen, a csatornahálózat egyes pontjainál pedig eselenként vettünk vízmintákat. 1964-ben az I. szelvényben óránként folyamatosan (integráló) 1 liter mintát vettünk, amelynek összsó- és Na-tartalmából a 4. ábrán feltüntetett 0 — 24 órás átlag idősort szerkesztettük. Eszerint - az adott időszakban - az öszszes sótartalom napi átlagértéke 1320 mg/l, a Na-tartalom 240 mg/l és az Na% =56%. 1965-ben az előzőtől eltérő mintavételi módszert alkalmaztuk. Mind a három alkalommal óránként hatszor (10 percenként) vettünk kb. 0,16 liter mennyiségű mintát és ezeket összeöntve kaptuk az egyórás 1 liternyi átlagmintát. A 24 órás (egy napi) átlagmintát úgy készítettük, iiogy az óránkénti átlagmintákból annyi ml-t öntöttünk össze, amennyi a megfelelő óra átlagvízhozama volt l/s-ben. Az órás átlagmintákból csak az összes só- és Na-tartalmat, minden hatodik mintából az oxigénfogyasztást, a teljes szárazanyagot és az izzítási maradékot határoztuk meg. A 24 órás (egy napi) átlagmintákból pedig részletes analízist végeztünk. Az össz sótartalomnak - a három időszakra külön-külön 0-24 órás — átlagolt idősorát a 4. ábrán, a 24 órás átlagminták részletes adatait pedig a III. táblázatban mutatjuk be. A vizsgálatok szerint az 1965 június — októberi időszakban a közműves csatornahálózatból elfolyó szennyvíz minőségi jellemzőinek átlagértékei: Összes sótartalom 1238 mg/l Nátrium 244 mg/l Na% 50 % Összes szerves anyag 390 mg/l Megjegyezzük, hogy ahol külön nem jelöltük meg az adatok hovatartozását, azok minden esetben a főgyűjtőn és a záporkiömlőn elfolyó szennyvizek együttes mintáira vonatkoznak. A városi közművi szennyvíz eredet szempontjából három csoportba sorolható. Mennyiségileg a legjelentősebb a fekáliás házi jellegű szennyvíz, amelynek mennyisége - 1965 nyári átlagként - 21 000-23 000 m

3/nap-ra becsülhető. A csatornahálózatra kapcsolt üzemekből kb. 6000 — 8000 m

3/nap ipari szennyvizet bocsátanak ki. Ezek részben hűtővizek, részben vegyileg (Gyógyszergyár, Orvosi Műszergyár) és mechanikailag (Gördülőcsapágy Gyár) szennyezett vizek. Sótartalma szempontjából a legjelentősebb a nagyrészben fürdővízként használt kb. 3000 m

3/nap mennyiségű és átlagosan 4500 mg/l sótartalmú hévíz. Az ipari szennyvizek nagy része 24 órán keresztül közelítően egyenletesen folyik le. így a jelleggörbék 6 — 20 óra közötti szakasza a házi szennyvizek változását mutatja. A szennyvízhozam éjszakai értékeit - a lefolyás jellegét — elsősorban a fürdő üzemmenete határozza meg; ami nyáron általában jellegzetes — 22 — 24 óra körüli - csúcsot eredményez.