Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965
4. Az 1965. évi dunai árvízvédelem tapasztalatai és a gátak megerősítésének kérdései - 4.1. Breinich Miklós: A dunai árvíz elleni védelem tapasztalatai és értékelésük
A védelem tapasztalatai 30 5 kezett a tipikusan buzgártevékenységre utaló vízfeltörés, amelyet végülis csak a Duna szintjét majdnem elérő ellennyomó medencével, a vízfelőli oldalon több sorban levert Pátria-lemez és fóliaterítés egyidejű alkalmazásával sikerült elfogni. Csak az árvíz utáni feltárás mutatta meg, hogy végeredményben a térszín közelében, a gát testében lévő régi, korhadt fagyökerek és egyéb növényi maradványok nyomán kialakult erőteljes csurgás okozta a vízfeltörést. A biztos töltésszakadást itt csak az egyidejűleg végrehajtott különböző védekezési módszerek együttes alkalmazása akadályozta meg. Hasonló jellegű összetett védekezésre számos más példa is volt. 2. Árvízvédelmi anyagok, felszerelések és eszközök korszerűsítése A védekezési anyagok és felszerelések korszerűsítésében jelentős előrehaladás következett be. Az egyik legnagyobb tömegben alkalmazott anyag a földeszsák volt. Az árvédelmi zsák mindenkor korszerű védekezési anyag marad, mert könnyen szállítható, jól alakítható, gyorsan elhelyezhető, belőle jó vízzáró töltés építhető, amely minden mozgást, ülepedést károsodás nélkül, feszültségmentesen követ. A jutaszövetből készült zsák egyetlen hátránya, hogy — különösen hosszabb igénybevétel esetén — hamar tönkremegy, szétrohad, így újrafelhasználása, vagy visszavétele már nem lehetséges. Nehézséget okoz a használt zsákok tisztítása, szárítása is. (A felhasznált kb. 4,2 millió jutazsákból mindössze 0,5 milliót sikerült károsodás nélkül visszanyerni, mintegy 3,2 millió csak rongyként volt értékesíthető, 0,5 milliót pedig ki kellett selejtezni.) Indokolt a jövőben a műanyagzsákok használatára áttérni, amelyre a kezdeti lépéseket már megtették. A fóliából készült műanyagzsákok azonban nem váltak be, elsősorban azért, mert a fólialemezek csúsznak egymáson, így a fólia-zsákokból épített szorítótöltés vagy nyúlgát állékonysága nem megfelelő. A műanyag-szövetből készült zsákok azonban minden szempontból kedvezőek, a vizet, levegőt jól áteresztik, szilárdságuk és surlódásuk kielégítő, ugyanakkor jól raktározhatok és hosszabb ideig víz alatt állva sem mennek tönkre. A nagyszilárdságú műanyag-szövetek lehetővé teszik egészen nagyméretű zsákok kialakítását is, ahol a nagyságnak egyedül a gépi elhelyezés adottságai szabnak korlátot. A homokzsákos védekezésnél nagy munkáslétszámot kötött le a zsákok megtöltése, ezért helyes lenne ezt a munkafolyamatot gépesíteni. Az elhelyezésnél a kézierő nem nélkülözhető. Vízépítési terméskőből több mint 40 ezer tonna volt a felhasználás. A kőmunkák legfontosabb követelménye, hogy a bánya betartsa a vízépítési terméskőre vonatkozó súly- és méretszabványokat, mert az eltérések nagy nehézséget okozhatnak. További feladat a be- és kirakás, valamint az elhelyezés és a felszedés gépesítése. Különösen sok gondot okozott a helyreállítások során a kőanyag felszedése-és-eltávolítása, amelyet jórészt még kézi erővel végeztek. Nehezítette a gépesítés bevezetését a
