Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

4. Az 1965. évi dunai árvízvédelem tapasztalatai és a gátak megerősítésének kérdései - 4.1. Breinich Miklós: A dunai árvíz elleni védelem tapasztalatai és értékelésük

A védelem tapasztalatai 30 5 1. ábra. Nyúlgát a szentendreszigeti védvonalon Fig. 1. Crest dyke on the levee protecting Szentendre Island Bild 1 Aufsatzdeich bei der Abwehrlinie der Insel St. Andrä Az inhomogén anyagú árvízvédelmi töltések átázása, átnedvesedés

г két irányból következett be, részben a vízfelőli rézsű irányából oldalról, részben a töltés alatt kialakuló szivárgás és vízszintemelkedés hatására alulról. A tapasztalatok szerint az 1965. évi árvíznél az átázás kezdetben csaknem minden esetben alulról volt erőteljesebb és a mentett oldali rézsűlábnál sok helyen igen hamar jelentkeztek az átázás nyomai már akkor, amikor a töltéstest teljes átnedvesedéséről még szó sem lehetett. A bâtai, mohácsi és margittaszigeti szakaszokon végzett megfigyelések szerint a kezdeti néhányhetes időszakban — tehát amikor a keresztirányú szivárgás a töltés testében még nem alakulhatott ki — a töltéstest átázási görbéje jellegzetes jelűiről homorú alakot mutatott, a legmélyebb pontja a szelvény közepén volt, míg a rézsűk felé az átázás vonala emelkedett. A nyomás hatására az átázási görbe előbb-utóbb elérte a folyamatos szivárgás vonalát és a töltéstestben megindult a intenzív keresztirányú szivárgás is. A mentettoldali rézsűben kialakult vízszintemelkedés és pórusvíznyomás növekedés hatására a töltés felszínközeli rétegei fellazultak, sok helyen jelentkeztek helyi talaj csúszásra utaló jelenségek. Az átnedvesedett töltéslábat általában homokzsákkal és kőterítéssel erősítették. Az egymás felett 4—5 rétegben elhelyezett homokzsák-terhelés hatékonynak bizonyult. A terhelést bordásán alakították ki, így a víz a bordák között szabadon kifolyhatott. Előfordult egyes esetekben, hogy