Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965
3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.7. Najmányi László: Árvízvédelem a dunántúli mellékfolyókon
Árvízvédelem a dunántúli mellékfolyókon 28 í Értékelés. Az 1965. április végén levonult rendkívüli árvizek ilyen összetételben való jelentkezésének valószínűsége az 1% körül van. Az árvizek levonulásában különösen nagy szerepet játszott a Rába és Répce töltésezetlen szakaszán levő és számos út- és vasútvonallal átszelt völgy tározótere, az utak és vasutak keresztezésénél levő szűk nyílású műtárgyak, melyek — bár helyileg átmenetileg jelentős elöntéseket okoztak — de megakadályozták az árvédelmi töltésekkel már ellátott szakaszok még nagyobb mérvű terhelését. A töltésezett folyószakaszokon feltűnő a Répce és Rába árhullámnak gyakorlati összeesése. Ilyen körülmények között az árapasztó csatorna eredeti legfőbb hivatását betölteni nem tudja. A hullámterek beerdősítése feltétlen kihatással volt az árvizek levonulási sebességére, illetve a helyi duzzasztásokra. Az árvíz alatti víztömegmérések bizonyítják, hogy a Rába töltésezett szakaszának eddig számítási úton meghatározott mértékadó árvízszintjét felülvizsgálni szükséges. A különböző völgyhosszak és az egész vízgyűjtőt korántsem egyenletesen befedő csapadék ellenére az egyes árhullámok találkozásai közel egybeestek a fővölgyekben levonuló árhullámok tetőzésével. Ez csak arra enged következtem, hogy egyes völgyek nagyobb esésű szakaszain a levonulási viszonyokba olyan beavatkozások voltak, melyek meggyorsították az árhullámok levonulási sebességét. Szükséges ezért a MosoniDunaág vízrendszerének felülvizsgálata és a tervbe vett munkák hatásának figyelembevételével a kivitelezés sorrendiségének meghatározása főleg a Rába—Répce vízgyűjtőn belül. A. Lajta rendszer ármentesítésének a kérdését, a mostani vizek ismét előtérbe helyezték. Bebizonyosodott, hogy az igen szűk ártereket védő és egymáshoz is közel fekvő gátrendszerek lokális szakadása szakadássorozatot vált ki. Ezért szükséges a jelenlegi művek felülvizsgálata az árvizek lefolyása szempontjából és a szükséges átépítések megindítása. Külön kérdés a Hanságban lejátszódó elöntések vizsgálata. A Hanság elöntéseit elsősorban az Ikva árvize, másodsorban a Répce-árapasztó gátszakadásai, harmadsorban a Hanság főcsatorna depóniaszakadása és negyedsorban a Duna visszaduzzasztó hatása okozta. Mindezek meg akadályozására elsősorban szükséges a Répce-árapasztó árvédelmi töltéseinek megerősítése és fejlesztése, hogy a Répce árvize ily mértékben ne jelentkezzen a Hanságban. Szükséges továbbá az Ikva és Kardasér torkolati szakaszának oly mérvű rendezése, hogy saját árvizeiket elöntés nélkül le tudják vezetni. Megvizsgálandó a Hanság főcsatorna depóniái töltésszerű kialakításának a lehetősége, továbbá a Hanságon keresztül levonuló külvizek továbbvezetésének kérdése a Fertő-tó felé. A most levonult árvizek arra figyelmeztetnek, hogy a Hanság vízrendezési kérdését az eddiginél nagyobb ütemben kell megvalósítani és a biztonságos mezőgazdasági termelés feltételeit mind a magyar, mind az osztrák területek számára mielőbb biztosítani kell.
