Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.7. Najmányi László: Árvízvédelem a dunántúli mellékfolyókon

Árvízvédelem a dunántúli mellékfolyókon 28 í A Rába alsóbb — Edve—Árpás közötti — szakaszán az április 23-i árhullám több helyen veszélyeztette az árvédelmi töltést. A vízállás Rábasebesnél 20—30 cm-re, Marcaltőnél 10—20 cm-re megközelítette a töltés koronáját. Sobor felett pedig elérte, illetve meg is haladta azt. így ezen a szakaszon 3762 m hosszú nyúlgátat kellett építeni. Az Edve—Árpás közötti töltésszakaszon több helyen erős átázás és szivárgás jelentkezett a töltéseken. A jobbparti töltés 38,550 és a balparti töltés 52,450 tkm szelvényében buzgár is jelentkezett. A fakadóvíz mindkét parton jelentős területeken tört fel. A Rába alsó — Árpás—Győr közötti — szakaszán a vízállás a balparti töltés koronáját a 4,000—24,300 tkm között több helyen erősen megközelítette, sőt egyes helyeken meg is haladta olyan mértékben, hogy 8600 fm hosszban nyúlgátépítés volt szükséges. A jobbparton a 17,000—22,000 tkm közötti szakaszon 3200 m hosszon építettek nyúlgátakat, melyek azonban vizet nem tartottak. A jobbparti töltés 22,000 és 17,700 tkm szelvényében egy-egy karvastagságú csurgás keletkezett. A Marcal gátszakadása következtében kiömlött víz a szél hatására a mentett oldal felől támadta a Rába jobbparti töltését. Ezért 3,200—4,000 és a 14,000—15,200 tkm közötti hullámverés ellen kellett védekezni. A hoszantartó Rába árvizek, majd ezt követően a nagy dunai árvíz igen tartósan vette igénybe a Rábapatona és Győr közötti Rábatöltéseket, melyek jórésze átázott. A védekezési munkák azonban az ottani gátszakadások veszélyét sikeresen elhárították. Marcal 1965. április—június közötti időszakban hét árhullámot észleltek a Marcal alsó, töltésezett szakaszán. Ezek részben a Rába, részben a Duna visszaduzzasztó hatására jelentkeztek. A Marcalnak említésre méltó saját árhulláma ebben az időszakban nem volt. Nagy nehézséget okozott a töltéseken az első, rábai árhullám, melynek hatására a visszaduzzadó árvíz április 25-én reggel a balparti töltés koronáját több helyen elérte. A védekezést nehezítette, hogy a szállítások jó részét víziúton kellett lebonyolítani az átvezető hidak állapota miatt. A védekezés ellenére a víz meghágta a töltést és 11 óra 30 perckor a balparton a 3,125—3,185, valamint a 3,470—3,540 tkm szelvények között azt elszakította. A vízállás a gyirmóti mércén 588 cm-rel tetőzött 25-én 12 órakor. A szakadásokon kiömlő víz a terep esésével ellenkező irányban, fokozatosan öntötte el a Rába—Marcal közét. Az elöntéssel veszélyeztetett Rábaszentmihályt hirtelen kiépített töltésekkel sikerült megvédeni. Kisbabótnál is épült ideiglenes töltés, ezt azonban a víz már nem érte el a bekövetkezett apadás miatt. A szakadások ideiglenes elzárását megközelítési nehézségek miatt csak május 4-én lehetett megkezdeni úgy, hogy a felső szakadáson 20 m-es kaput hagytak a víz visszavezetése végett. A kapu lezárása után még visszamaradt vizeket