Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965
3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.6. Szilágyi Elemér: Árvízvédelem Mohács térségében
262 Szilágyi Elemér célszerű lenne ún. bázis uszályokban szállítószalagról gépi úton durvaszemű homokból tölteni a homokzsákokat, illetőleg ennek megszervezése látszik célszerűnek. A kiszállított terméskövek mérete 400—600 kg, ami a gépi rakodás ellenére is a beépítésnél nagyon nagy volt, a 200 kg is már elég nagy méret. A technikai felszereltség mellett meg kell említeni a szükségeszközök fontosságát. Amikoi árvédelmi osztagaink a boki szorítótöltés szakadásánál a nyílt vízen naponta száz számra verték a vaslemezeket, a faszádpalló mennyisége és leverésének elavult módja erősen éreztette, hogy most olyan szükségeszközökről van szó, amelyek fejlesztése a technizálódás következtében háttérbe szorult. A műszaki alakulatok egy időben rendelkeztek ún. állvány nélküli cölöpverővel, amelynek mintájára a faszádpallók leverését is nagyon jó lenne megoldani, mellyel oda is eljuthatunk, ahova helyszűke miatt a technikailag ma elfogadott felszereléssel nem tudunk eljutni. A kis világító egységek (5 kW) teljesítménye kicsinynek bizonyult, a kívánatos teljesítmény 8—10 kW lenne. c) Az egyes szakaszok védelmi jellegzetességeinek, tapasztalatainak leírása Országhatár—bédai szivattyútelep közötti szakasz. 0—2200 szelvények közötti egész szakasz kivétel nélkül átázás és buzgárveszélyes. A padka átázása már az első nagy árhullám idején mutatkozott, az alkalmazott egyrétegű zsákterhelés nagyon kevésnek bizonyult. A 3400—4000 szelvények közötti szakasznak hidromechanizációval készített nagy tömegű iszapos-homok padkája van. A 3600—3800 szelvények között a töltéstest rossz, igen áteresztő, a padkarézsű rövid idő alatt a koronáig felázik. A padkaszintet meghaladó szivárgási vonalnál a szivárgási út hirtelen lecsökken, a padka és töltésrézsű találkozásánál hirtelen átázik a töltés. Megtévesztő a töltésláb állapota. A lábhoz ugyanis a padkaépítésnél letolták a humuszt és iszapológátként alkalmazták. Ez a gát a padkából kiszűrődő vizet nem engedi tovább, ott a víz megreked, így a talaj 80 cm mélységig folyósnak mutatkozik, ami azonban különösebben nem veszélyes. 4000—5000 szelvények között a rosszminőségű régi töltés mögött egy jól tömörített agyag támasztópadka van. A szakasz állapota akkor válik kritikussá, amikor a szivárgási vonal a padka koronaszintje fölé ér. Különösen említésre méltó a 4500 és 4900 szelvény árvíz utáni közvetlen viselkedése, amikor alig pár cm vízállásemelkedés hatására jelentkezett, illetőleg múlt el a vízmozgás. Ennek a jelenségnek magyarázatát a
