Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.6. Szilágyi Elemér: Árvízvédelem Mohács térségében

246 Szilágyi Elemér Mivel azonban az árvízkárok 1956-ban a szembenfekvő margittaszigeti parton, 1954-ben pedig főképpen a Szigetközben adtak különös okot az árvíz elleni védelem fejlesztésére, azért itt mindössze csak a városi vasbeton parapetfal átépítése jelentett számottevő előrehaladást a védvonal fejlesztésében. Így 1965-ben gyenge szelvényű és alacsony koronájú töltésekkel kellett rendkívüli feladatot megoldani. A védvonalnak az árvíz alatti viselkedését a hosszantartó magas víz és a védvonal építési múltja határozta meg. Az árvédelmi töltés vonala számos holtmedret és fokot vágott át, és a bizonytalan altalajhoz az akkori töltésépítés fejletlen volta is hozzájárult. A töltések védőképesség-gyengülésének okát sok eredendő hiba rejtette magában. A töltésekben a kezdeti építkezések során inkább csak a földtömeget és nem pedig a különböző hidraulikai és talajmechanikai követelményeket kielégítő műszaki létesítményt látták. így alakult ki a töltés előterében csaknem folyamatosan a töltés lábától mindössze 5—15 m-re az 1,5—2,0 m mély anyaggödör, amellyel az egyébként is csekély vízzáróképességű fedőréteget legtöbbször teljesen eltávolították. Az 1965. évi hosszantartó és magas árvíznél a védelem részére a legnagyobb nehézséget éppen a régi töltés megbízhatatlansága és szerkezetének inhomogenitása okozta. Miután a védvonal kialakulásának története nagyon sok jelenségre ma' gyarázattal szolgálhat, röviden ismertetem a mohácsi árvédelem múltját. 1838. március 24-én 834 cm a mohácsi vízmércén a vízállás. Árvédelmi gát még nem védte a várost és környékét. Az áradatot a város közepén, a mai városháza vonalában állították meg rögtönzött gátakkal. A megrongált és összedőlt házak száma 227 volt. 1876. március 13-án a vízállás elérte a 840 cm-t. Az időközben megépült mohács—kölkedi töltést éjjel több helyen átszakította a Duna és 300 ház került víz alá. 1883. január 12-én a vízállás 850 cm. A gyenge töltést ismét több helyen átszakította a víz. Az ún. kölkedi bekötő töltéssel a lejjebb fekvő öblözeteket sikerült megmenteni, de Mohács és környékén ismét pusztított az árvíz. 1890. szeptember 17-én a vízállás 858 cm. A védtöltések ez alkalommal megvédték a várost és környékét. 1891. március 18—14-én a vízállás 900 cm. „A torlódó jég toronymagasságú hegyeket alkotott, majd ijesztő zajjal omlott ismét össze. A Duna-part képe még egyszerű látványosságnak is iszonyt gerjesztő volt", írja Fölkér József az árvízről, mely azonban baj nélkül elvonult. A további árvizek közül töltést szakított még az 1897. évi árviz, a jelenlegi védvonal 6000 km szelvényében az ún. boki kopolya mentén, és végsőkig feszítette az idegeket az 1956. évi jeges árvíz, mely a város előtti támfal akkori parapetfalát is egy helyen megrongálta és benyomta. A víz minden eddigi vízállást meghaladva 1010 cm-rel tetőzött. De komoly problémát okozott a városon belül az 1926. évi tartós nyári árvíz is. Ezekről az árvizekről szemléletes tájékoztatásul szolgálnak a mohácsi vízállásgörbék (1. ábra). Az árvizek elleni védekezés tehát a múlt század derekán kezdődött, és csak a századforduló éveiben vált az igényeknek megfelelővé. A feljegyzések számos gátszakadást említenek, mégis közülük csak háromnak ismerjük a helyét, kettőnek a kopolyája még ma is megvan, és kár, hogy a többiekről a nyomokat eltüntettek.