Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.5. Molnár N.-Vukovári A.: Árvízvédelem Baja környékén és a Margittaszigeten

242 Molnár N.— Vukovári A. 19 között, a főcsatornán felülről érkező vízhozam által kialakított vízszín csökkentésére a főcsatorna alsó 55 km szakaszán több helyen elterelő megcsapolásokat létesítettek. Az 55+500 csatorna szelvényben a csornai duzzasztóval a csórna— foktói csatornába, a 40+000 csatorna szelvényben a Csillagosi zsilipen át a Sárközi II. sz. főcsatornába, a 22+500 csatorna szelvényben a depónia átvágásával a Sárközi belvízrendszerre, illetve a II. sz. főcsatornába, a 11+950 csatorna szelvényben pedig a töltésbe épített szivornya működésével csökkentették a főcsatornán levonuló vízhozamot. A torkolati árvízkapunál 1—1,5 m

3/s teljesítményű mobil szivattyúkat állítottak üzembe, melyek együttes hatása az elzárást követően a dunai tetőzéskor már 21 cm-es vízlépcsőt eredményezett, vagyis a főcsatorna vízszintje alacsonyabban tetőzött, mint a Dunáé. A vízlépcső váltakozó nagyságrendben 17 napon keresztül állt fenn (maximum 40 cm), majd a Duna erőteljesebb apadásával július 7-én 883 cm-es bajai vízálláskor a vízszintek kiegyenlítődtek és a torkolati árvízkaput kinyitottuk. Fenti beavatkozásokkal nemcsak a tetőzés volt alacsonyabb a Dunavölgyi főcsatorna torkolati szakaszán, hanem a víznyomásnak már alig-alig ellenálló védtöltést két héttel korábban lehetett ezáltal tehermentesíteni és a Sárközi öblözet déli végén az árvízi kiöntést megiakadályozni. Mint érdekes tapasztalati tényt említjük, hogy a tőzeges altalajra épített töltés alatti szivárgás a tőzeg beduzzadása, illetőleg vízzel való telítődése folytán minimális volt. A védekezés során legsűrűbben a töltés alatti és a töltés testén keresztül átszivárgó víz okozta veszéllyel találkoztunk. Az előbbi koncentrált megjelenése buzgárt, az utóbbi csurgást eredményezett. Veszélyesség szempontjából a régebbi tapasztalatok szerint a buzgárt sorolták előre. Az 1965. évi árvíz tapasztalatai szerint a buzgár és csurgás között éles különbséget tenni nem célszerű. Véleményünk szerint a veszélyességet a feltörő víz energiája határozza meg. 4. Az árvízvédelem áttekintő adatai A közel három hónapig tartó árvédekezés mindennapi problémáit a napról napra veszélyesebbé váló helyzet diktálta. A védelmi beavatkozások egymásutánját ez ismertetés keretében nincs módunk leírni. De, hogy ez idő alatt a védgátak védőképességének megtartásáért milyen erőfeszítéseket kellett tenni, a védekezés nagyságrendjét egy-két jellemző adat közlésével kívánjuk megvilágítani. A védgátakon észlelt meghibásodásokat a II. táblázat mutatja. A táblázatban csak a veszélyes meghibásodásokat tüntettük fel, A tartós árvíz védgátjainkra való támadásának kivédésére a veszélyesség arányában összesen 191 500 munkanapot fordítottunk, maximálisan a tetőzés időszakában egy időben 7675 fő védekezett. Öt komp-