Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.5. Molnár N.-Vukovári A.: Árvízvédelem Baja környékén és a Margittaszigeten

240 Molnár N.— Vukovári A. 13. ábra. A 26 -\-254 szelvényben feltört buzgár Fig. 13. Boil at station 26 + 254 Bild 13 Die Sandquelle im Profil 26 + 254 tetőzésének időszakában a 0,25 m vastag fedőréteggel borított anyaggödör fenekére ható 4,1 m magas vízoszlop-nyomás hatására meginduló szivárgó víz az 58—60 m hosszú töltés alatti homokrétegben nyomómagasságából 2,08 m-t veszített. Homokzsákokkal megépített ellennyomó medencében kialakult 2—2,5 m magas vízoszlopot azonban a homokos altalaj miatt tartani nem lehetett, 0,5—0,6 m-es lépcsőkre kellett osztani. A buzgár jelenségek észlelését és annak bevédését megnehezítette az a körülmény, hogy a töltés mentett oldali lábánál e helyen erdő terül el. A korhadt fagyökerek járatai a töltés alatti szivárgást helyenként koncentrálták. Az árvíz tetőzésének idején a veszélyes kráter környezetében 5—10 m

2-enként egy-egy újabb feltörés jelentkezett. A védtöltés 26+254 km szelvényéről készített metszetet, a védelmi műveket és a vízszinteket a 14. ábra tünteti fel. Az árvíz utáni feltárás során a buzgár feltörés helyétől 10 m-re bemetszettük a töltés rézsűjét. A fedőréteg és a homokréteg találkozási síkjában 15—17 cm széles, 5 cm magas lencse alakú koncentrált járatot találtunk, ez azonban rövid 80—90 cm hosszon volt ebben a méretben követhető s továbbiakban járatát nem találtuk. Fedőréteg hiánya miatt észlelt tömeges kisebb-nagyobb buzgár feltörések jövőbeni meggátlására szükségesnek tartjuk a töltés vízfelőli lábánál a fedőréteg nélküli terepet vízzáró szőnyeggel lefedni. 3. Gátvédelem a Dunavölgyi főcsatorna mentén A Dunavölgyi főcsatorna 0—22 km-ig terjedő része hosszú szakaszon tőzeg altalajra — a főcsatorna kotrásakor kikerült homokos anyagból — épült. A hosszantartó árvíz idején a töltésre nehezedő