Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.5. Molnár N.-Vukovári A.: Árvízvédelem Baja környékén és a Margittaszigeten

232 Molnár N.— Vukovári A. 2. Gátvédelem a Margittaszigeten A védvonal I. árvédelmi szakaszán, a Margittaszigeten (Mohácssziget) és a II. árvédelmi szakaszhoz tartozó Dunavölgyi főcsatorna védtöltése mentén vált a helyzet fokozatosan a legsúlyosabbá, és itt voltak észlelhetők olyan jelenségek, melyek tapasztalati szempontból említésre méltók, és melyeknél a töltésszakadás elhárítása érdekében többször azonnali intézkedés, eszköz és munkaerő bevetés vált szükségessé. A védekező személyzet mellett működő hidrológus csoport kísérte figyelemmel és rögzítette az árvíz során észlelt jelenségeket. E megfigyelések alkalmával is igazoltnak látszott a szakirodalomnak az a megállapítása, hogy a védtöltést sohasem szabad önmagában, hanem mindig az előtérrel, a háttérrel és altalajával együtt kell vizsgálni. a) Védekezés a szivárgás káros hatásai ellen A hosszan tartó árvíz alatt a töltés testére ható növekvő víznyomás indította meg a töltés testén kérészül a szivárgást, melyet a sok helyen már elavult töltéstest rejtett — kisebb-nagyobb — vízjáratai meggyorsítottak. A töltés testéből kilépő vizet a védvonal leggyengébb, 0+000— 7+000 km szelvénye közötti szakaszán június hó 8-án, a terepszintet meghaladó és emelkedő dunai vízállás 42. napján lehetett legelőször észlelni. Ezen a szakaszon a töltés talpszélessége általában 20 m. A szivárgó víz haladási sebességére, a mért adatok alapján átlagosan v = s/t = 20 m/42 nap = 0,476 m/nap = 5,5.10~

4 cm sec1 érték adódott. Ezt követő időben a vízállás emelkedésével mind sűrűbben és magasabban jelentkeztek a szivárgások a töltés mentett oldalán. A töltésből kilépő szivárgás magasságát e védelmi szakaszon 156 esetben mértük. E 156 esetben a dunai vízállás és a töltésből kiszivárgó víz magasságának különbségéből és a vízszintes távolságból képezett viszonyszám 1/7—1/10-es érték között változott. Az 1/10-nél kisebb értékek olyan szelvényekben adódtak, ahol a szivárgás a mentett oldalon koncentrált járatokon lépett ki, vagyis a kisebb érték az áteresztőbb talajokra utal. A szivárgások elleni védekezést a kritikusabb helyeken a hullámtéri rézsűbe levert 4 m hosszú Pátria lemezekkel, a rézsű és a lemez közötti szelvényrész földdel való kitöltésével végeztük. A másik védekezési mód volt a töltés rézsűjének műanyag fóliával való borítása. Ezt a védekezési módot a 0+000—27+000 töltés km közötti szakaszon 10 helyen használtuk az árvíz tetőzésekor, illetve az azt követő időben. A tetőzés időszakában a 0+160 — 0+190 töltés km szelvények között lehelyezett műanyag fólia borítás eredményességéről any-