Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.4. Karászi K.-Philipp I.-Zsuffa I.: Árvízvédelem a Duna középdunántúli szakaszán

Árvízvédelem a középdunó.ntúli szakaszon 217 lott át. A Lankócznál jelentkező buzgárok, nagyarányú szivárgás és töltés átázás vizsgálatára többféle méréssorozatot végeztünk és geoelektromos mérésekkel megállapítottuk annak az 1928-ban lehajtott Larssen szádfalnak pontos helyét, amely a szivárgó vizet nagymértékben visszaduzzasztotta. A részletes vizsgálatok alapján az is megállapítható volt, hogy a visszaduzzasztott víz megcsapolására épített szivárgó az idők folyamán teljes mértékben tönkrement. A fentiekkel szemben a kutyatanyai zsilipnél jelentkező buzgárok eredetét megnyugtató módon megállapítani nem tudtuk. A vizsgálatok mélységére jellemző pedig, hogy víz alatti televíziót és könnyűbúvárokat is igénybe vettünk. A védekezés teljes tartama alatt állandó fenyegetést jelentett a mentett oldalon levő és fakadóvízben álló erdő egyre-másra kidőlő faállománya. A telefon vezetékeket elszaggató, a közlekedést ideiglenesen meggátló, kidőlt fák főleg azt a lehetőséget hordozták magukban, hogy a tövükkel együtt felszakadt nagytömegű földanyag helyén nagy, hirtelen felépő és ezért katasztrófával fenyegető átfolyások, buzgárok keletkezhettek. A gondos figyelőszolgálat ennek elejét vette ugyan, de a védvonalat hosszú szakaszon kísérő, s közvetlenül a töltéslábig terjedő erdős, bokros, fakadóvízzel borított területen a sűrű benőttség miatt esetleg egy-egy jelenséget már csak végső kifejlődésében fedezhettünk volna fel. 4. Az árvédekezésnél alkalmazott módszerek Védelmi szervezet. A védekezési munka sikeres végrehajtásának alapja a megfelelő ütőképes szervezet kialakítása volt. A szervezet formáját a vonatkozó főhatósági rendelkezések szabták meg és az általános működés ennek alapján történt. Itt csak azokról a megadott kereteken belüli formákról teszünk említést, melyeket a védekezés során alkalmaztunk, s melyekkel kapcsolatban különféle tapasztalatokat szereztünk. Védelmi törzs. A védelemvezető és helyettese mellett állítottuk fel a védelmi központban (Szekszárd) tapasztalt műszaki dolgozókból és megfelelő számú segédszemélyzetből a védelmi törzset. A törzs feladata volt a szakaszvédelem-vezetők részéről támasztott igények súlyozása, elbírálása, majd kielégítése, a szakaszokról befutó jelentések összefoglalása, értékelése és ezek alapján kérdéses esetekben intézkedések megtétele, vagy azoknak javasolása, a felettes szervek felé adandó jelentések megtétele, az illetékes külső szervek tájékoztatása. A törzsben a segédszemélyzeten kívül mindig legalább két tapasztalt műszaki dolgozó teljesített egyidejűleg szolgálatot, míg a törzs vezetésének többi tagja (4 fő) vagy pihent, vagy a védvonalakat járta, a szükséges helyszíni ismeretek megszerzése céljából. A védelemvezető és helyettese a lehetőséghez képest állandóan mozgásban volt a védvonalakon. Intézkedéseiket a törzsön keresztül távbeszélőn, vagy visszatértük után adták. A „mozgó védelemvezetés" tette lehetővé az eseményekkel való eleven kapcsolatot, az ellenőrzés folyamatosságát.