Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.4. Karászi K.-Philipp I.-Zsuffa I.: Árvízvédelem a Duna középdunántúli szakaszán

210 Karászi К.

—Philipp I

. —Zsuffa I

. Külön vizsgáltuk a legutolsó 89 év 700 cm-nél magasabb vízállásai tartósságának gyakorisági eloszlását és külön a 850 cm-nél magasabb vízállásokét. Számításaink során nem az évi tartósságokat elemeztük, hanem az évi legnagyobb árhullám során észlelt tartósságokat, mert az árvédekezésnél a hoszszabb idejű, nagyobb megszakítás nélküli, magas vízállások veszik legjobban igénybe a védvonalakat. A Pearson III. típusú eloszlás alkalmazásának elvi akadálya nem volt. Számításaink végeredményét az eloszlás függvényéből számított valószínűségi értékeket, a III. táblázat mutatja. A vizsgálatok szerint az 1965-ben 101 napon át észlelt 700 cm feletti vízállás tartósságok visszatérési idejének várható értéke 220 év (előfordulási valószínűsége 0,45%)» a 40 napon keresztül 850 cm feletti vízállásoké pedig 340 év (előfordulási valószínűsége 0,29%). Külön kérdés marad, hogy mi a 976 cm-es vízállás és a 40 napon keresztül 850 cm-nél magasabb vízállasok együttes előfordulásának valószínűsége. Mivel a két érték nyilvánvalóan nem független egymástól, az együttes eloszlás-függvény becslése igen nehéz és az eloszlás-függvény empirikus közelítésére nincs is elegendő adatunk. Végeredményben annyi bizonyos, hogy a jelenlegihez hasonló magasságú és tartósságú árvíz visszatérési idejének várható értéke több száz év. A bajai vízállás adatokból számított valószínűségi értékek nyilván érvényesek a dunaföldvár—bátai védelmi szakasz teljes hosszára. A védelmi vonalon belül az egyes szakaszok veszélyeztetettségét elsősorban a terep és a vízállások relatív helyzete határozza meg. Az 5. ábrán bemutatott hossz-szelvény szerint a védelmi vonal három részre osztható. A rendkívüli magasságú és tartósságú árvíz 1. a Báta—Baja-i vasúti híd közötti 10 km-es szakaszon 3 méter körüli víznyomással terhelte a gátakat, 2. a bajai vasúti híd, Sió-torok közötti szakaszon és a Sió legalsó szakaszán 2 m körüli víznyomás volt, 3. a Sió-torok feletti szakaszon pedig 1 méteres, vagy annál is kisebb vizet tartottak a gátak. Ezen a felső szakaszon elsősorban a jeges árvizek a veszélyesek, itt a legnagyobb a különbség a mértékadó jeges és jégmentes árvízszintek között. A védekezés súlypontja tehát az alsó, Báta—Sió-toroki szakaszon volt. 3. A védelmi vonal viselkedése az árvíz alatt Ismeretes, hogy a védművek állékonyságát veszélyeztető jelenségeket két csoportba lehet sorolni. Ezek a) a töltéstestre ható jelenségek, és b) a töltés környezetére (altalajra) ható jelenségek. Természetesen ezek a jelenségek egymástól elszigetelten, vagy egyidejűleg, kölcsönhatásban is felléphetnek.