Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.3. Benkovits F.-Törőcsik Gy.: Árvízvédelem a Budapest környéki Dunaszakaszon

190 Benkovits F.—Törőcsik G y. Szob—Zebegény—Nagymaros—Kismaros—Nógrádverőce községekben a lakóépületek egy része víz alá került a főközlekedési út és a Duna közötti területeken. Az árvíz több helyen elöntötte a Duna balpartján a főközlekedési utakat, a közlekedés egyes szakaszokon megbénult, a forgalmat terelőutakon bonyolították le. Szentendreszigeti (2) védekezések Szentendreszigetet a déli végétől (1657 fkm) Kisoroszi községig (1690 fkm) különböző magasságra kiépített töltések veszik körül (7. ábra). A védvonalakban több km-es szakaszon (Kisoroszi őrjárások, Vízmű szakaszok, Pócsmegyer, Tahitótfalu belsőségei, Surány alsó gátőr járás) csak nyári gát jellegű töltések vagy védmű nélküli magasabb terepalakulatok vannak. A töltések általában az 1954. évi árvíz szintjével sok helyütt megegyeznek vagy ennél csak 30—70 cm-rel magasabbak, általában 2—2,5 m max. 3,0 m koronaszélességgel 1 :1,5—1 : 2 rézsűhajlásokkal rendelkeznek, anyaguk iszapos homok, az altalaj erősen vízáteresztő. Az 1954. évi budapesti 805 cm-es árvíz védelme is igen nehezen, csak tetemes költség ráfordításával sikerült. A csak részben árvízszint felett települt Szigetmonostor, Pócsmegyer és Tahitótfalu községek egy részét és a teljes termőterületet a korábbi 1926., 1941., 1945. évi árvizek elöntötték. Az 1954. évi árvíz után jelentős töltéserősítési munkák nem. voltak. A védekezés sikerét csak az biztosította, hogy már májasban és június elején gépi földmunkával nagyarányú erősítési munkát végeztek. A töltést a szigoi^n található homok anyagból a mentett oldal felé erősítették 3—5 m koronaszélességű háttöltéssel. Azonban az emelkedő vízszín miatt — miután a mentett oldal felázott — a munkákat szüneteltetni kellett. Az erősítési munkákon kívül lokalizáló vonalak és nyúlgátak épültek ki. Június hó 13-ig kereken 80 000 m

3 építettek be, belsőségekben és kiépítetlen szakaszokon 4500 m hosszban építettek nyúlgátat 4600 m

3 föld mozgósítással. A Szentendre sziget—nagydunai árvédelmi szakaszon a hagyományos védekezési munkák június hó 13-án kezdődtek, a gépi erősítési munkák beszüntetése után. A déli vízmű szakaszon (a) VI. 14-én éjszaka a budapesti 810 cm vízállásnak megfelelő vízszínnél a töltés koronáját a víz 400 m hosszban meghágta s a területet elöntötte. Részben az árvíz előtt, részben az árvíz alatt megerősített lokalizáló vonal azonban VI. 17-től tartotta a déli szigetcsúcs felől érkező árvizet. A Szigetmonostor felett (8+500—11+000 szelv. között) volt az árvédelmi szakasz legveszélyesebb része. A töltéserősítések ellenére az átázások és csurgások erőteljesen fokozódtak. A frissen megépített földpadkákat az esőzések eláztatták, számtalan helyen és hosszú szakaszon a padkában erős elmosódások keletkeztek. A homokanyag elfolyásának megakadályozására szűrőként rőzseborítást alkalmaztak, majd ezt kővel és homokzsákkal terhelték. E töltésszakasz koronája a budapesti vízmérce