Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon - 2.2. Gyalokay M.-Szolgay J.: Az 1965. évi dunai árvíz Csehszlovákiában

124 Gyalokay M.

—Szolgay J. által rendelkezésre bocsátott, helyszínre szállított és felszerelt hasonló teljesítőképességű, nyersolaj motorral hajtott, megbízhatóan működő szivattyú aggregátok. Ezek közül 3 Koszihynál (Keszinél) és 2 Izsánál volt üzemben. A betört árvíz eltávolításához a legjobb segítség a szeptember 15-e után bekövetkezett alacsony folyóvízállás és száraz időjárás volt, amely időszakban a felszíni lefolyás mellett a felszín alatti lefolyás és párolgás is csökkentette a vízzel telt talaj nedvességtartalmát. 5. Az árvízzel kapcsolatos egyéb feladatok A betört árvíz lokalizálására általános intézkedés nem volt, ezért az egyes községek, saját lehetőségeik figyelembevételével és a katonaság segítségével igyekeztek a község beltelkeit rögtönzött töltések építésével megvédeni. Ezt a munkát a gyakori záporok rendkívül megnehezítették. A Zsitny Oszírovon (Csallóközben) nagy károk voltak elkerülhetők azzal, hogy a községek lakosságának nagy része a házait — számítva a korábban gyakran előforduló árvízi elöntésekkel — már ősidőktől fogva dombra, vagy földdel előzetesen megemelt helyre építette. A községeknek ez a része nagyjából most is megmenekült az árvíz pusztításától. Tekintettel azonban arra, hogy 66 esztendeje töltésszakadás nem volt, az új házak tulajdonosai viszonylag mélyebb helyekre is építkeztek. Itt voltak a legnagyobb károk. Sikeresen vették magukat körül terephullámokhoz, vasútvonalhoz csatlakozó, hevenyészett töltésekkel Komárno (Komárom), Csalovo (Nagymegyer), Zemianszka Olcsa (Nemesócsa), Opatovszky Szokolec (Apácaszakállas), Okocs (Ekecs), Tony (Tany). A legnagyobb községnek, a 12 000 lakosú Kolárovonak (Gutának) a védekezés azonban nem sikerült, mivel a záporokkal átáztatott hevenyészett töltéseket az érkező víz több helyen átszakította, és így kevés kivétellel a község házai víz alá kerültek. Tekintettel azonban arra, hogy ez a község az elöntött terület legalacsonyabb részén fekszik, a károk a legnagyobbak voltak, és a község víztelenítése is a leghosszabb időt vette igénybe. A Patincei (Pátpusztai) gátszakadásnál Izsa község szenvedett legtöbbet, ahová magasabb vízállásnál a víz behatolt, de kifelé csak szivatytyúzással volt eltávolítható. A víztelenítés ebben az öblözetben tartott legtovább. Az egész elöntött területen 3530 ház dőlt össze és 5969 rongálódott meg. Nagy károk voltak a háziállatokban és baromfiállományban is. De emberéletben a katonaság gyors közbelépése folytán kár nem esett. A két töltésszakadás időpontja a mezőgazdaság szempontjából a legrosszabb időszakban következett be. Az 1965. évi termés teljesen megsemmisült. Néhány magasabb helyen maradt csak vajmi kevés kapásnövény. Katasztrofális következménye volt az elöntésnek a vadállomány pusztulása is.