Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon - 2.1. Zettl Herbert: Az 1965. évi árvizek Ausztriában

Az árvizek Ausztriában 109 Ekkor azonban olyan körülmény lépett közbe, amely újólag élesebbé tette a helyzetet. Június második felében, mindenek előtt június 19-től kezdve, a hőmérséklet minden magassági fekvésben rohamosan emelkedett, úgy­hogy a fagyhatár majdnem 4000 m tengerszint feletti magasságig emelke­dett. Együttes hatásban az ismétlődő zivataros csapadékokkal az előző télről visszamaradt különösen nagy mennyiségű hótartalékok gyors olva­dása következett be. Ennek következményeként 10—14 napig tartó árvizek keletkeztek mindenekelőtt az Inn folyó tiroli szakaszán és a Salzach folyó felső szakaszán, amikor is több mellékfolyón, továbbá az Inn folyó Inns­bruck alatti völgyében nagykiterjedésű elárasztások és súlyos károk voltak. Az Inn folyónak ez a rendkívüli hóolvadásos árvize újból megemelte a Duna vízállását az osztrák szakaszon és a dunai árvíz végleges vissza­húzódását messze júniusig késleltette. Az 1965. évi dunai árvíz értékelésénél Ausztriát illetőleg megálla­pítható, hogy a maximális árvízszintek távolról sem érték el az 1899. és 1954. évi árvizek tetőzéseit. Ebből a szempontból pl. a Wien szelvényében észlelt vízállás 1893 óta csak az 5. helyen van. A Duna árvízi vízállás idő­sorait szemlélve azonban szembeötlő az igen nagy árvízhozamok rendkívüli tartóssága és ezzel az árvízi jelenség rendkívül nagy összes vízmennyisége. Így pl. a Reichbrücke vízmércénél az 58 napig megszakítás nélkül tartó 530 cm-es, vagy azt meghaladó vízállás 1893 óta csúcsértéknek tekinthető <L. 2. ábra). Az igen magas vízállások rendkívüli tartóssága okozta elsősorban az osztrák Duna-szakaszon keletkezett károkat is. Ki kell emelnünk itt a töl­tések igénybevételét, és azt a körülményt, hogy a mellékfolyók számára hiányzott a befogadó, valamint ki kell emelnünk a szélsőségesen magas talaj vízállásokat. A Hofkirchen (Duna), Schärding (Inn), Linz (Duna) és Wien—Rechs­brücke (Duna) vízmérce állomások közölt vízállás idősorai világosan meg­mutatják az árvíz levonulásának imént leírt egyes fázisait (L. 2. ábra). Összehasonlítás céljából a Wien— Reichsbrücke vízmércére időben eltolt ábrázoolás móddal feltüntettük az 1954. júliusi dunai árvíz levonulását is. Ebből közvetlenül felismerhető, hogy az akkori árvíz ugyan 1 m-nél vala­mivel magasabban tetőzött, mint az 1965. évi, ugyanakkor azonban a le­folyásra került összes vízmennyiség lényegesen kisebb volt. Megemlítendő még, hogy az árvízi jelenségek során a tavak is erősen megduzzadtak, mint pl. a Bodeni-tó, a Zeller See, a Hallstätter See és a Fertő-tó, és többnyire júniusban évtizedek óta nem észlelt maximális víz­állásokat értek el. 3. A július—szeptemberi árvizek Ausztria déli és délkeleti részein Az a reményünk, hogy a júniusi dunai árvíz levonulásával befejeződ­tek, vagy legalább is tetőztek az 1965. évi ausztriai árvizek, sajnos nem teljesült. A rákövetkező hónapokban egész sor további rendkívüli árvíz­katasztrófa volt, amelyek különösen a szövetségi állam területének déli

Next

/
Thumbnails
Contents