Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon

Az árvíz hidrológiai okai с s lefolyása 91 A tetőző vízállások és vízhozamok valószínűségeinek összehasonlítása alapján arra a megállapításra juthatunk, hogy a kis valószínűséggel tetőző vízállásokhoz az 1965. évben viszonylag magasabb valószínűségű vízhozamok tartoznak. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a magas vízállások nem a vízhozam, hanem az egymásra futó árhullámokból és a Duna alsó szakaszán a Mura—Dráva vízhozamaiból adódó duzzasztás miatt érték el rendkívüli szintjüket. 12. ábra. Különböző valószínűséggel várható évi legnagyobb jégmentes vízhozamok a Duna egyes szelvényeiben Fig. 12. Annual greates ice-free discharges of different probability at individual gaging sections on the Danube Bild 12 Die mit verschiedenen Wahrscheinlichkeit zu erwartenden grössten eisfreien Wasserführungen in den einzelnen Punkten der Donau Felvetődik most már az a kérdés, hogy milyen valószínűséggel várható a jövőben hasonló szintű és vízhozamú helyzet kialakulása. Természetesen bármilyen valószínűségű vízálláshoz bármilyen valószínűségű vízhozam rendelhető és az együttes bekövetkezésének valószínűségét minden esetben a két érték szorzata adja, ha az adatok függetlenek. Az 1965. évi rendkívüli árvíz egyik alapvető jellemzője a rendkívüli tartósság volt. A kérdéssel kapcsolatosan vizsgálatokat végeztünk a mohácsi szelvényre vonatkozóan. Vizsgálataink két irányúak voltak. Először az évi legnagyobb jégmentes vízállások alapján határoztuk meg a különböző valószínűséggel várható tetőzések időtartamát az 1895—1965-ös évekre vonatkozóan. A tetőzés időtartamának az árhullám tetőző értéke alatt 20 cm-hez tartozó napok számát fogadtuk el. Vizsgáltuk továbbá a mohácsi 720 cm fölötti tetőzések időtartamát az 1876—1895. évek és az 1895—1965. évek között minden 720 cm-t meghaladó árhullámot figyelembe véve.