Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965
2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon
82 Body К.— Csorn a J —Károlyi Z.—Szilágyi J. b) Vízhozamok idősora a Duna főbb szelvényeire és a mellékfolyókra A mérési eredmények alapján meghatároztuk az 1965. évi dunai árvízre vonatkozó összetartozó vízállás-vízhozam értékeket. Ahhoz, hogy a levonult vízmennyiségeket az egyes szelvényekre vonatkoztatva meghatározhassuk, szükséges előállítani a teljes időszak vízhozam-idősorát. Nem alkalmazható az 1965. évi árvíz vízhozamidősorának meghatározásához az elfogadott vízhozamgörbe, mert attól — az árhullám jellegének megfelelően — lényeges eltérések voltak. Ha az elfogadott vízhozamgörbéről leolvasott vízhozamok idősorát állítanánk elő, lényegesen eltérnénk a ténylegesen lefolyt vízhozamoktól. Napi viszonylatban ez nem jelentene víztömegben lényeges eltérést, az árvíz teljes víztömegére vonatkozóan azonban már jelentős eltérés adódna. A fentiek értelmében az 1965. évi árvíz vízhozamidősorát a tényleges mért vízhozamok alapján határoztuk meg. A számított értékeket a 9. ábrán grafikusan ábrázoltuk a Duna egyes jellegzetes szelvényeire. Megállapítható az ábra alapján, hogy az egyes szelvények napi vízhozamai jó összhangban vannak egymással, ami a mérések megbízhatóságát igazolja. A vízhozam maximuma megelőzi a vízállás tetőzését és az egyes árhullámok a medertározás következtében fokozatosan átalakulnak és ellapulnak. Az első árhullámnál a felső szakaszon az egyes kisebb árhullámok még külön-külön tetőznek, ugyanakkor a kisebb árhullámok Bajánál már egyetlen tetőzéssé olvadnak össze. Eltér ettől a megállapítástól a hatodik árhullám tetőzése, ahol a tetőző vízhozamok már nem követik időrendben eltolva egymást. A bratiszlavai és a medvedovi vízhozamtetőzés később jelentkezik mint a nagymarosi és a budapesti, holott általánosságban fordítva kellene lenni. Az eltérés magyarázatát a csehszlovák oldalon bekövetkezett gátszakadás adja. Bratiszlavánál egyáltalán nem, Medvedovnál már bizonyos mértékben jelentkezett a gátszakadás hatása, mint azt az előzőekben tárgyaltuk. Nagymarosnál és Budapestnél a gátszakadás miatt a tetőzést kiváltó vízhozamnövekedés a gátszakadáson keresztül csehszlovák területre jutott. A szakadások okozta esésváltozással magyarázható, hogy mind Nagymaroson, mind Budapesten a vízhozamnövekedés június 15-én gyakorlatilag megállt és a vízállások mégis tovább növekedtek. Feltüntettük a 9. ábrán a Vág vízhozamidősorát, aminek alapján megállapítható, hogy a Vág vágsellyei tetőzése szintén 14-e körül állt elő 1500 m 3/s-os vízhozamértékkel. Megállapítható, hogy sem Nagymaroson, sem Budapesten vízhozamnövekedés 15.-e után nem következett be,
