Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon

66 Body К.—Csorna J —Károlyi Z.—Szilágyi J. Ezt követőleg három napos időközökben hat kis árhullám hatására a kialakult szintek lényegileg nem változtak. Mohácson a vízszint mindössze 50 cm-t apadt a negyedik hullám megérkezéséig, amely május 10-én ért a magyar szakaszra. Hat nap múlva kialakult a magyar szakaszon a hosszan elnyúló ötödik árhullám, mely az osztrák szakaszon még két kisebb önálló hullámmal jelentkezett. Ez az ötödik árhullám Mohácson már csak 34 cm-rel maradt alatta az 1954. évi árhullám tetőző értékének. Ezután a felső szakaszon kialakult kisebb árhullámok hatása miatt a vízállásokban lényeges változás nem állt elő, és Mohácson 20 nap alatt mindössze 50 cm körüli apadást észleltek. Ilyen előzmények után indult el június 10. körül a hatodik árhullám. Az árhullám Rajkánál egy méterrel emelte meg a vízállást, ami azonban még így is 50 cm-rel alatta maradt az 1954. évi tetőzésnek. Az árhullámot kiváltó hatalmas esőzés különösen a Vág folyót és mellékfolyóit duzzasztotta meg. A Vágról június 14-én 1500 m^js vízhozamot jelentettek, ennek következtében Komáromnál a víz magassága már meghaladta az 1954. évi tetőző értéket. Némileg enyhített a helyzeten, hogy a végleges szintek kialakulását befolyásolta a csehszlovák területen bekövetkezett két töltésszakadás. Az Alpokban jelentkező újabb csapadék hatására átlag három naponként apró árhullámok keletkeztek, aminek eredménye volt, hogy a tetőzés rendkívül hosszan elnyúlt. A tetőzés után az árvíz gyors apadása kezdődött; a hullámtér kiürült ugyan, de az augusztus második felében jelentkező több kisebb és egy nagyobb árhullám megakadályozta a további apadást úgy, hogy a meder tulajdonképpen csak szeptemberben tudott kiürülni. A mellékfolyók közül a Morva március közepe táján és július legvégén hozott árhullámot. A Rábán áprilisban katasztrofálisan nagy, majd egy héttel később kisebb árhullám vonult le. Május végén és június hó folyamán öt kisebb-nagyobb árhullám érte utói egymást, június elején egy kisebb, legvégén pedig egy nagyobb árhullám jelentett feladatot az árvédelemnek. A Vág folyón — mint fentebb említettük — június közepén futott le a maximális árhullám, egy másik kisebb hullám pedig augusztus legelején. A Garam március közepén és április végén hozott egy-egy árhullámot. Az Ipoly pedig márciusban, áprilisban és júniusban hozott maximális vizet, hosszú ideig elborította az egész árterületet. A mellékfolyók árhullámai jelentékeny mértékben emelték a Dunán levezetendő vízmennyiséget, sőt — mint a Vág esetében is — a legkedvezőtlenebb időpontban emelték meg a Duna vízállásait. A VI. táblázat számszerűen feltünteti az árhullámok változását jellemző értékeket, egy árhullámra vonatkozóan az első sorban (áradás) a kiindulási állapottól az első árhullám tetőzéséig bekövetkezett vízszintnövekedést, a második sorban (tetőzés) a vizsgált árhullám tetőző vízállásának értékét, a harmadik sorban (apadás) a tetőzés utáni apadás