Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon

40 Dégen Imre Az árvízvédelmi anyagok és eszközök helyszínre szállításának megkönnyítése érdekében arra törekszünk, hogy az árvízvédelmi vonalak mentén és a töltések koronáján javított földutak vagy felületi kezeléssel ellátott utak épüljenek. Az előregyártott elemekből gyorsan előállítható, felszedhető, továbbvihető ideiglenes útpályaburkolat kialakítása, a gépesített árvízvédekezés hatékonysága szempontjából különösen fontos, mert ezzel az erősen átázott töltések koronája is járhatóvá tehető, és az anyagszállítás rossz útviszonyok mellett is biztosítható. Az árvízvédekezés eredményességének egyik leglényegesebb eleme a helyzet áttekintését, a gátak és altalaj állapotának rendszeres észlelését lehetővé tévő megfigyelés, a tájékozódást és a hatékony intézkedést elősegítő hírközlés, az irányító központok és a távoli munkahelyek közötti folyamatos összeköttetés megszervezése volt. Űjszerű volt és jelentősen fokozta a védekezés hatékonyságát a figyelő szolgálat átszervezése. A gátak mentén hármas őrjáratok szüntelenül figyelték a felügyeletükre bízott 1—2 km hosszú szakaszt, megjelölték a töltéseken mutatkozó feltűnő szivárgási jelenségeket, a buzgárok helyét és az észlelt jelenségekről nyomban értesítették a védelem irányítóit, hogy azok megtehessék a szükséges intézkedéseket. A gyors hírközlés, az irányító központok és a távoli munkahelyek közötti összeköttetés szempontjából kimagasló jelentősége volt az URH láncnak, melyet tovább kell tökéletesíteni és ki kell egészíteni kis hatótávolságú, hordozható berendezésekkel is. A légi megfigyelés, a korszerű híradástechnika, a töltés menti térvilágítás megoldása áramfejlesztő agregátokkal, a vízügyi szolgálat saját építő szervezetének korszerű technikai felszereltsége, nagy gépi erők felvonulása és gyors átcsoportosítása, a gépesített árvízvédelmi osztagok eredményes munkája mind egy-egy fontos láncszeme volt annak a nagyszabású ütközetnek, amelyet a vízügyi szervezet, a fegyveres alakulatok, katonák, karhatalmisták ezreinek önfeláldozó kimagasló részvételével, a veszélyeztetett települések lakosságából szervezett közerő segítségével az 1965. évi dunai árvíz ellen a gátak védelméért folytatott. Az árvíz, mint egy nagybani természeti kísérlet kijelölte a védelmi vonalak gyenge helyeit, az árvédelmi rendszer nagyobb biztonságra való kiépítésének feladatait, az árvízzel összefüggő hidrológiai, hidraulikai, talajmechanikai jelenségekre vonatkozó újabb kutatások irányát. Az új árvízvédelmi kutatási terv, melynek kidolgozásához az 1965. évi árvíz tapasztalatai sok ösztönzést adtak, méltán csatlakozik az 1956. évi árvíz után végzett hároméves értékes kutató munkához. A kutatási terv kiterjed az árvizek keletkezésére és levonulására vonatkozó ismeretek fejlesztésére, az árvizek kialakulását befolyásoló hidrológiai jelenségek, az árhullámok hatására a folyók melletti töltésekben és a töltés alatti talajban létrejövő szivárgási és nyomásviszonyok tanulmányozására, a gátak állékonyságával kapcsolatos vizsgálatokra, a gátak építésének és az árvizek alatti védelmének fejlesztésére, új gazdaságos védelmi módok és anyagok kutatására. E vizsgálatoknál mindenkor a természetből kell kiindulni és a különböző elméleti és kísérleti vizsgálatok után ismét