Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.

Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 43 tesítésére, illetve népgazdaságunknak ennek megoldása érdekében az eddigieknél nagyobb áldozatokat kell hoznia, hogy az esetenkénti nagy hozamkiesések elkerülhetők legyenek. A belvíz elhárítása nemcsak állami, hanem üzemi áldozatot is kíván. Legfontosabb az üzemen belüli lecsapolócsatorna-hálózatoknak, vízelvezető árkoknak karbantartása. Az öntözőtelepek tervezésénél és építésénél hiányolom a lecsapoló csatornák méretezésének elmaradását. A tapasztalatok amellett szólnak, hogy nem elegendő csak az öntözőcsatornáknak a fajlagos vízhozam szerinti tervezésével és kivitelezésével számolni, hanem ugyanígy a tervnek tartalmaznia kell a lecsapolóhálózat méretezését is. A rendszeresen belvízsújtotta területeken nélkülözhetetlen az üzemen belüli lecsapolóhálózat kiépítése és a táblák mélyebb részein összegyűlő vizek elvezetésének megoldása. Ez kisebb területeknél fogatos ekével, míg nagyobb területek esetén ideiglenes csatornanyitó ekével történhet. Természetesen nagyobb kiterjedésű és rendszeresen belvízsújtotta gazdaságnak nagyobb teljesítményű szivattyúkkal is rendelkeznie kell. hogy területét mielőbb vízteleníteni tudja. Közismert, hogy a növények vízszükségletének legolcsóbb biztosítási módja a lehullott csapadéknak a területen törtcnő raktározása. Az okszerű talajművelés elsősorban ezt a célt szolgálja. Az eddigi kutatási eredmények, valamint a gyakorlati tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a müvelés mélységének növelésével a talaj vízbefogadó képessége jelentősen fokozható, ami elsősorban a nagyobb terméseredmények elérése mellett a belvízveszély csökkenését is eredményezi. A Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben folyó talajművelési kísérletek eredményei szerint a mélyművelés hatására a réti talaj hézagtérfogata az első évben 8—10%-kal, míg a második évben 6—7%-kal emelkedett, a 20—25 cm mélyen művelt talajhoz viszonyítva. Ennek kihatásaként a mélyen művelt talaj vízbefogadó képessége mintegy 10—12%-kal javult. Általában a szokásos művelési mélységtől (20—25 cm) lefelé számolva cm-ként kb. 0,5—0,8 mm többletvíz-raktározással lehet számolni. Ezenkívül a mélyművelés hatására az alsóbb — műveletlen — talajréteg vízbefogadó képessége is javul, ami főként a kötött — réti és szikes — talajoknál igen jelentős. Német adatok szerint a 20 cm-es szántáshoz viszonyítva az 50 cm mélyen művelt talaj vízbefogadó képessége 11—14%-kal javult, ami 10—12 mm többletvizet jelentett. Szovjet adatok szerint 5 év átlagában a 20—22 cm-es szántáshoz viszonyítva a 40 cm mélyen végzett művelés esetében a 0—100 cm-es talajréteg felvehető vízkészlete 163,0 m

3/ha-ral növekedett. E témakörrel foglalkozó kutatók szerint a mélyművelés költségei rendszerint az első évben megtérülnek, míg hatása 2—3 évre tehető, tehát évenkénti megismétlése szükségtelen. Ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy a fordításos mélyművelés általában a mezőségi talajok esetében mutatkozik eredményesnek. A réti, de különösen a szikes talajok esetében a mélyítő művelés csak altalajlazítóval végezhető. E talajoknál a mélyítő művelés, mind a többlettermést, mind pedig a raktározott vízmennyiséget illetően lényegesen hatásosabb, mint a lazább szerkezetű talajoknál. Ugyanis az ún. ,,eketalp" betegség e talajtípusoknál szokott leginkább előfordulni. Meg kell említenem, hogy a 20—25 cm-nél mélyebben történő művelés jelentős többlet vonóerő igénnyel jár, és csak nagy teljesítményű traktorokkal végezhető, mellyel mezőgazdasági üzemeink csak igen korlátozott számban rendelkeznek. Hasonlóan kevés még a mélyszántásra alkalmas ekék száma is, míg a réti és szikes