Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.

Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 37 lását. Ahol megfelelő gépész személyzet nem áll rendelkezésre, célszerű, hogy az üzemek olyan szervekkel vegyék fel a kapcsolatot, ahol nagyobb létszámmal gépészek dolgoznak, akik rövid időszakra igénybe vehetők. A szivattyúk jókarbahelyezése különösen fontos azért, mert a Vízügyi Igaz­gatóságok nagy belvízvédekezés esetén kisebb területek mentesítésére csak kisebb mértékű segítséget tudnak nyújtani. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy nem az a jól és eredményesen védekező gazdaság, ahol tavasszal a legtöbb szivattyú van üzemben, mert ez sok esetben csak szükséges rossz és drága megoldás, ami tervszerű előkészítéssel elkerülhető. A vízvisszatartás és belvíztározás üzemközi—állami feladatai Л belvízgazdálkodás egyik alapvető feltétele, hogy a lefolyó vízmennyiségek fogadására megfelelő tározók álljanak rendelkezésre. Ezekből a tározott vízmeny­nyiség esetleg minden további hasznosítás nélkül levezethető a belvízcsúcsok levo­nulása után, vagy sor kerülhet a belvíz hasznosítására, melyre több gyakorlati példa van már. A tározók — általános szerepükön kívül — a belvízvédekezés leghatékonyabb megoldásai, mert a belvízcsúcsok visszatartásával jelentős, jó minőségű mező­gazdasági területet tudunk mentesíteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tározók révén csökkenthetők az egyébként csúcsvízhozamra tervezendő csatornák méretei. Példaképpen szeretném megemlíteni a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság terü­letén a Vidiéri tározó esetét. A Vidiéri csatornarendszerben a rendszer alsó szakaszán és az ehhez csatla­kozó vízgyűjtőn belvízlevonulás alkalmával mintegy 300—350 kh terület került rendszeresen elöntés alá. A csatornarendszerben két tározót létesítettünk, mely 1 millió m 3 vízvissza­tartását teszi lehetővé. Tározás révén folyó évben lényegesen kisebb mértékű, mintegy 22 kh elöntés volt. Hasonló nagyobb jelentőségű, több üzemet érintő belvíztározás több igazga­tóság területén is létesült, mint pl. a Szeged-Fehértói, melyben 12 millió m 3, a Kis- és Nagy Öszeszéki tározó 2,5 millió m 3, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság területén levő Körösök és Hortobágy—Berettyó holtmedreiben 10 millió m 3, termé­szetes terepmélyedésekben mintegy 11 millió m 3 víz tározása van biztosítva. A vízügyi szervek a jövőben egyre nagyobb számban irányozták elő a belvíz­tározók építését. Addig is, míg a végleges vízvisszatartást biztosító tározók kiépülnek, már 1966 év tavaszán is sor kerülhet ideiglenes kényszer vízvisszatartásokra és tározá­sokra, mint ahogy az a folyó évben is előfordult már. A Tiszántúli Vízügyi Igaz­gatóság területén pl. 6 helyen volt ideiglenes áttöltés a csatornákon, melyek útján legelőterületeken visszatartva a belvizeket az alsó csatornaszakaszon jelentős szán­tóteriileteket tudtunk mentesíteni. A tározók létesítése során a vízügyi igazgatóságok azonban sokszor akadá­lyokba ütköznek a tározásra alkalmas terület használójának részéről. Ezért szükséges, hogy az érdekelt szervek képviselői a saját területükön a tavaszi belvízrendezés időszakában a szükséges támogatást adják meg a vízügyi szervek részére. Ha a területileg illetékes érdekeltek szempontjából kisebb mér­tékben sérelmes is az ideiglenes kényszer-tározó létesítése, más területeken megyei szinten jelentős mezőgazdasági károkat kerülhetünk el általa.

Next

/
Thumbnails
Contents