Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.

Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 35 volítása már csak igen nagy nehézséggel vagy egyáltalán nem oldható meg. Igen iontos tehát még az ősz folyamán karbahelyezni a meglevő lecsapoló és szívóárok hálózatot. Elsősorban természetesen a kaszálást, gaztalanítást kell elvégezni, mert ezzel már jelentős mértékben javítunk az üzem belvízhelyzetén. Gondoskodni kell a rossz műtárgyak, illetve csatornákban található áttöltések és vízlefolyási akadályok eltávolításáról, illetve kijavításáról. Л kézi kubikos munkán túlmenően az üzemnél rendelkezésre álló csatornanyitó ekék, illetve sáncolóekék erre a célra jól felhasználhatók. Űj lecsapoló árkok építése, illetve a megszüntetett szívóárok hálózat helyreállítása • A gyakran belvízjárta területeken és főképpen ott, ahol a táblásítás során elszántották az árokhálózatot, indokolt új szívóárkokat építeni. A kis méretű árkok —• melyek nem nagy terület mentesítését biztosítják — sok esetben igen könnyen egyszerű szétszántással megépíthetők, vagy csatornanyitóekével kihúzhatók. A szívóárkok építését a talajművelési munkák befejezési műveleteként kell megszervezni. Ez a feladat a legtöbb esetben szintezési és kitűzési eljárást sem igényel, mert a tapasztalatok alapján maga a terep, illetve a víz jelöli meg a kiépítés nagyságát és irányát. Itt kell megemlítenem, hogy 5—10 kh-i lefolyási területeken az elöntést általában meg lehet szüntetni azzal, hogy a vízválasztó gerincet rövid csatornával átvágjuk. így a víz lefolyást talál a befogadó csatorna, vagy a mélyebb fekvésű legelőteriilet felé. Az új árkok és az átvágások építésénél, ha a forgalom biztosítása szükségessé teszi, ideiglenes áthidalást kell készíteni, beton csövekből. Vízvisszatartásra alkalmas területek berendezése, előkészítése Gyakran előfordul, hogy a magasabb fekvésű kötött talajú legelő területekről a belvizek a közvetlen mellette fekvő mélyebb fekvésű szántóterületre folynak le és ott jelentős károkat okoznak. Ez ellen igen jól védekezhetünk a legelőterület övgátolásával, vagy barázdázással. A legelők saját vízmennyiségeit visszatartva, megvédjük a mélyebb fekvésű szántóterületeket és egyben javítjuk a legelő állapotát is. Ezzel kapcsolatban példaként említem a Hajdú-Bihar megye területén működő kornádi Vízrendező Társulat ilyen irányú munkáját. Ott a Kutas belvízrendszer magasfekvésű szikes legelőin egyszerű övgátakkal tartják vissza a felszíni vizeket és az érdekelt tsz-ek véleménye szerint a szántók elöntésének csökkenése mellett javult a legelők állapota is. Ez a társulat 900 kh legelőterületet rendezett eddig be, és a volt Sebes-Körös Társulat régi övgátjainak felhasználásával mintegy 25 km övgátat állított helyre, illetve épített ki. A legelőkön az övgátak szántóekével, vagy sáncekével építhetők meg. Természetesen a gépi munkával készülő övgátak szükség szerint kézi munkával kiegészítendők. A legelők övgátalásánál gondoskodni kell a visszatartott vizek levezetésére szolgáló kis műtárgyak — tiltok, dudák — építéséről is. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a legelőkön való vízvisszatartás valamennyi belvízvédelmi mű igénybevételére kihat és kedvezően befolyásolja a vízkárelhárítást. 3*