Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

426 Orlóczi I.—Török L. vízhozamgörbét a 4/a ábrán mutatjuk be. A billenőlapok és az alvízi szelvény vízhozamgörbéiből megszerkesztettük a 0 — 6 m

3/s vízhozamtartomány duzzasztási, ill. felvízszintgörbéjét, amelyet a 4/a ábrán eredményvonallal rajzoltunk meg. Ennek értelmezését, ill. használatát a nyilazás szemlélteti (Z

a = alvízszint, Zf = felvízszint). Az alkalmazott összefüggéseket és jelöléseket az ábrán tüntettük fel. A szegmenstábla hidraulikai méretezésénél a vízszállítást két részre osztottuk: egyrészt nyomás alatti, másrészt szűkített szelvényen alulról befolyásolt átfolyást tételeztünk fel. Az ábrán felírt összefüggésből — különböző állandó felvízszintekhez — számítottuk a vízszállítást. A csak alvízi vezérlés esetére vonatkozó vízhozamgörbéket a 4/b ábrán tüntettük fel. Ugyanezen az ábrán megszerkesztettük a választott felvízszintek függvényében a Qhiány görbéket is, amelyekből meghatározható, hogy az adott helyzetben az érkező vízhozamból mennyit szállít a billenőtáblás ág, ill. menynyit kell szállítania a szegmens nyílásnak. A Qhiány és Qszegmens görbék metszése megadja az egyensúlyi állapotok helyzetét. Ezzel a módszerrel egyrészt biztosítottuk azt az alapvető hidrodinamikai feltételt, hogy egy adott vizhozamnál mindkét ág fel- és alvízszintjének azonosnak kell lennie. Másrészről meghatározhattuk a duzzasztási görbe további pontjait. A 8 —10 m

3/s vízhozamoknál a vízszint csökkenését — a megelőző állapothoz viszonyítva — a szegmens túlnyitása okozza. Ezzel szemben az elégtelen nyitás következménye, hogy a 10 — 12 m

3/s tartományban a felvízszint — a felső vezérléssel módosítva ugyan — de fokozatosan emelkedik. Mindkét jelenségnek az az oka, hogy a vízszint és vízhozam közötti nemlineáris kapcsolattal ellentétben a csak alvízi vezérlésnél a vízszint és táblanyitás között lineáris a kapcsolat. b) Statikai méretezés és a berendezések szerkezete Az eltérő típusú zárószerkezetek kialakítását és statikai méretezését hidraulikai szerepük határozza meg. A billenőtáblával szemben támasztott működési követelmények: a) a 85,00 m.A.f. alatti felvízszintek esetén a billenőlapok álló helyzetben állékonyak legyenek, b) 85,00 m.A.f. szint meghaladásakor a billenőtáblák a mederfenékre feküdve a szelvényt automatikusan szabaddá tegyék, c) a felvízszint csökkenése után a lapok kézi erővel álló helyzetbe visszaállíthatók legyenek. E követelményeknek legjobban a kétcsuklós rúddal megtámasztott sík zárótábla felel meg. A tábla és a rúd egymáshoz viszonyított helyzetét az automatikus kioldás következménye egyértelműen meghatározza. A táblára ható víznyomások eredőjének helye a fel- és alvízszint helyzetének együttes hatására változik. A kioldás akkor következik be, amikor a szegmenstábla megszünteti a duzzasztást és az alvízszint megközelíti a 85,00 m.A.f. szintet. Ekkor az eredő nagyjából a vízmélység felében támad. Ha tehát a tábla és a támasztórúd csatlakozó csuklóját a felezőpontba helyezzük, az eredő a táblát átbillenti. (Ellenőrzésül megvizsgáltuk azt az esetet, amikor a billenőtáblák nyitására nem üzemi viszonyok között, hanem a szegmens tábla meghibásodása miatt zárt szegmens és természetes alvízszint mellett van szükség. Ekkor kb. 15 cm-es túlduzzasztásnál következik be a tábla átbillentése.) A támasztórúd a billenőlap normálisától kismértékben eltér. Ezzel egyrészt a szerelési pontatlanságok és a dinamikus pulzálás okozta véletlen átbillenés lehetőségét kívántuk csökkenteni. Másrészt előnyös ez azért, mert a mértékadó helyzetben valamivel a támasztórúd alsó csuklója fölé metsző eredő az egész szerkezetet kissé kiemeli és ezzel a lap alsó szélének súrlódását megszünteti. A duzzasztás megkezdésekor a szerkezet a hídról a táblák felső végére erősített lánccal, kézi erővel — kb. 60 kg húzóerővel — állíthatók fel. Az előfordulható túlemelés miatti átfordulást az alsó csuklónál levő ütközőlap akadályozza meg. A billenőtáblás szerkezet három csuklósan kapcsolódó része: a zárótábla, a támasztórúd és a bebetonozott saruk és sínszerkezet. A zárótábla 8 mm vastag acéllemez, amelyet két hosszirányú szögacél tartó, keresztmerevítő szög- és laposacélok támasztanak alá. Az acéllemezt a hossztartókkal együttműködő szerkezetként, 60 cm legnagyobb vízlépcső figyelembevételével,