Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

424 Orlóczi I.—Török L. A berendezés számítással nem követhető erőjátékának — főképpen a hidrodinamikus erőknek — tanulmányozására a tervezés során 1:10 méretarányú kisminta kísérletet végeztünk, amelynek eredménye feltételezéseinket igazolta. 3. ábra. Az automatikus vízszinttartó jellemző metszetei A folyamatos szabályozást végző szegmensgátat a fel- és alvíz változását meghatározott módon követő úszók mozgatják. A 3. ábrán bemutatott berendezés az egész trapézszelvényt lezáró szegmenstáblából, tengelyből és ellensúlyból áll, amelyeket acél tartószerkezet köt össze. A csatorna mindkét oldalán, a tengelyek mellett — egy-egy akna van. Az abban levő úszókat — elmozdulást biztosító kapcsolattal — egy-egy kar köti össze a tengellyel. Az aknába két csővezeték torkollik, egyik a felvízről, a másik az alvízről. A felvízi cső a 3. ábrán „A"-val jelzett befolyónyílástól indul, amelyben egy csúcsával a 84, 95 m.A.f. szintre helyezett Thomson bukó van. Az alvízi cső a „B" helyen közlekedik, az alvízzel. Ennek a csőnek a hidraulikai ellenállása egy tolózárral változtatható. A szegmenstábla mindaddig zárva marad, amíg az úszók nem emlkednek. Ha a felvízszint meghaladja a 84,95 m.A.f. szintet, a Thomson bukón a víz az úszóaknába, onnan pedig az alvíz vezérlő csövön az alvízi mederbe folyik. A két vezérlő cső hidraulikai ellenállása meghatározza az aknabeli vízszintet, ill. annak változását, ami a felvízszint változással hatványozott összefüggésben van. A vízszintet követő úszók —1 :4,5-ös áttétellel mozgatják a táblát, és a dinamikus egyensúly beálltakor meghatározott nyílást tartanak.