Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ÚJSZERŰ VÍZSZINTTARTÓ BERENDEZÉSI К A HCETCEÁGYFÖCSATORNÁN ORLÓCZI ISTVÁN és TÖRÖK LÁSZLÓ

1 1. A vízszinttartás szükségessége a IIortobágy-Főcsatornán A Hortobágy térség felszíni vizeinek fő befogadója a Hortobágy, illetve Hortobágy-Berettyó Főcsatorna. A Hármas-Kőrösbe Mezőtúr alatt torkoló kétnevű főcsatorna lényegében egy összefüggő vízfolyás, amelyet mintegy 100 évvel ezelőtt természetes és mesterséges mederszakaszok összekapcsolásával alakítottak ki. A ma már majdnem teljes hosszán trapézszelvényű vízfolyásnak a torkolat és az ágotai híd közötti kereken 70 km hosszú szakaszát — mivel az nagyrészt a régi Berettyó folyó medrén halad — HorLobágy-Berettyó Főcsatornának, az ágotai híd és a Tiszavasvári közötti, kereken 90 km hosszú szakaszát pedig Hortobágy-Főcsatornának nevezik. A tárgyalandó feladat szempontjából jelentős ágotai szelvénynél a csatorna vízgyűjtőterülete kereken 3 500 km

2, A természetes kisvízhozam 0,4 — 0,6 m

3/s a legnagyobb vízhozam pedig 60 m

3/s nagyságrendű. A vízjárást — a kb. 15 m

3/s-nál kisebb vízhozamot okozó természetes felszíni lefolyási értékeknél — a vízgyűjtő területen levő kb 10 000 kh halastó, a kb 70 000 kh öntözőtelep csurgalékvizei, a Tiszából a Körösvölgy felé történő öntözővíz-átvezetés és a települések kb 1 m

3/s nagyságrendű használt vizei határozzák meg. A csatorna vízjárásába először az 1938-ban megépített Borsósi vízlépcsővel (duzzasztómű és vízerőtelep) avatkoztak be. A művel a mederben és a mellette létesített tározóban visszatartott vízmennyiség a Hortobágyi Kísérleti Öntözőtelep vízigényének kielégítését szolgálta. A vízfolyás természetes vízkészletét meghaladó vízigények kielégítésére 1949-től különböző útvonalakon Tisza vizet vezettek, — illetve emeltek — a Hortobágyba. Ezen vizek visszatartására Ágota fölött mintegy 12 km-re — Mihályhalmánál — egy kisméretű duzzasztóművet építettek, amely azonban néhány év alatt tönkrement. A Keleti-Főcsatorna és a Tiszalöki Öntözőrendszer fürtjeinek megépítése után aHortobágy-Főcsatorna közvetlen öntözővíz biztosítási feladata csökkent, és növekedett a vízátvezetési szerepe. A Körösök vízhiányos időszakában ugyanis a KeletiFőcsatornából a Hortobágy Főcsatornán 6 — 12 m

3/s vízhozamot kell a HármasKörösbe vezetni és a 10 — 12 helyen, illetve útvonalon esetenként 1 — 5 m

3/s vízhozam adható le a Keleti-Főcsatornából a Hortobágyba. Az utóbbi években a Borsósi duzzasztó és az ágotai híd között a közvetlen vízhasználat 2 — 3,5 m

3/s volt. Az ágotai szelvényre vonatkozó leadandó vízhozam pedig az öntözési idényben átlagosan mintegy 7 — 8 m

3/s. A főcsatorna feladatainak bővülése és a szállított vízhozam növekedése az adott vízrajzi feltételek miatt egyre fokozódó gondot jelentett a Tiszalöki Öntözőrendszer üzemirányításánál, illetve a Hortobágy vízjárásának szabályozásánál. A nehézséget okozó tényezők közül elsősorban azt említjük meg, hogy a közvetlen öntözővízellátást is biztosító nagyszámú vízleadó hely üzemét a Körös vízjárásával és az átvezető csatornák adottságaival alig lehet összhangba hozni. 1 Orlóczi István mérnök, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője (Debrecen) Török László mérnök, a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum tanára (korábban a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság főmérnöke) (Baja).