Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A mezőgazdasági vízszolgáltatás néhány kérdése a gravitációs öntözőrendszerekben

380 Dávid László nek, majd a teljes kiépülésnél a szabad vízkészlet megszűnik és ettől kezdve az üzemi előírások a szolgáltatás teljes kötöttségét kívánják meg. A kiépülés utáni időszak természetesen többszöröse a betelepülések idejének, azonban ez utóbbi mégis olyan terjedelmű — a külföldi és hazai tapasztalatok szerint nagyobb rendszereknél 10—20, kisebbeknél pedig 5—15 évre tehető, — hogy a gyakorlati üzemi igények miatt szükségszerű külön is foglalkozni vele. Az üzemmel szemben támasztott igények ugyanis a betelepülés alatt is megkövetelik a minél gazdaságosabb vízszolgáltatást annak figyelembevételével, hogy a vízszolgáltatás összhangban kell legyen a vízhasználatok jellegével [3]. Ebből kiindulva, véleményem szerint, nem lehet azonosnak tekinteni a betelepülés alatti és a teljes kiépülés utáni szolgáltatási viszonyokat, illetve nem alkalmazhatók az utóbbi egyes részletei az előbbiekre. A kiépülés utáni teljesen kötött vízszolgáltatás megkívánja a fogyasztóktól mind a vízhozam, mind az üzemidő tekintetében a teljes tervszerűséget. Ez azt jelenti, hogy a vízelosztási tervek a fogyasztók által a vízszolgáltatási szerződés megkötésének időpontjában átadott, időben és mennyiségben kötött vízigények alapján, már az öntözési idény előtt elkészülnek, s azokat az üzem során minden vonatkozásban be kell tartani. A rendszerek betelepülése alatt viszont a fogyasztók az öntözési gyakorlat és egyéb feltételek hiányában még nem tudják az említett tervszerű igényt előre megadni, s így az üzemkezdet előtt, a teljes öntözési idényre esetleg elkészített vízelosztási terv csak formális lesz. A tényleges felhasználás során attól lényegesen eltérnek. Ezért ebben az időszakban a járható út, a rendszer műszaki adottságaitól és a felhasználók igényeinek tervszerűségétől függő néhány napos esetenkénti előrerendelés, mely rugalmasan tud alkalmazkodni mind a fogyasztók, mind a szolgáltató érdekeihez, valamint az időjárási viszonyokhoz [4]. Ezzel a szolgáltatók a fölösleges adminisztratív tevékenységet el tudják kerülni, mivel csak a biztos alapokra támaszkodó elkerülhetetlenül szükséges munka elvégzése hárul rájuk. Ahogy a rendszer betelepülése a vége felé közeledik,az esetenkénti előrerendelés ideje egyre növekszik és kiépüléskor elérheti a teljes tervszerűséget biztosító időt. Ez a folyamat nagyon jól megfigyelhető a tiszalöki rendszerben, ahol az előrendelés 3 napról 5-re emelkedett, 5 nap terjedelemmel, ami a fogyasztók részéről lényegében 10 napos tervezést jelent. A vízszolgáltatás módjának említett két szakasza természetesen maga után vonja a vízelosztás tervezésének kétféle rendszerét is. A kiépülés utáni időszakban a pontos igények ismeretében már az első negyedévben elkészíthető a vízszétosztási terv az egész öntözési idényre, amint azt Kalmár Gyula tanulmányában kifejtette. A betelepülés idején azonban az esetenkénti előrendelés miatt ezt ilyen formában nem lehet még megvalósítani, hanem a mértékadó helyzetet tartalmazó csúcsidei vízelosztási tervet célszerű összeállítani. [5]. A csúcsidei vízelosztási terv tartalmazza a vízkormányzó műtárgyaknál átvezethető, a csúcsidőszakra vonatkozó folyamatos (24 órás) vízhozamokat, továbbá az egyes vízfolyásokból ugyanakkor kiszolgáltatható vízsugarakat és a vízzel ellátandó területek nagyságát. A vízsugártértékek meghatározása az egyes csatornaszakaszokra települt területek ismeretében kétféleképpen történhet: 1. a növénykultúránkénti országos víznormák és előírt nagyságú százalékos veszteségek alapján,