Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.

Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 21 II. táblázat Belvízi elöntések és kiírok kialakulása 1955—19B5. évek között Év Elöntés ezer kh Kár millió Ft Ft/kh Megjegyzés 1 1955 60 20 330 1956 260 600 2300 kora tavaszi és nyári 1957 80 240 3000 nyári 1958 40 20 500 1959 10 5 500 1960 75 50 670 1961 15 11 750 1962 36 — — 1963 466 165 350 kora tavaszi 1964 30 18 630 nyári 1965 177 tavaszi és nyári A domborzati, talajtani és vízrajzi adottságaink folytán a belvizek elleni védekezés országos jelentőségű. A károk elhárítása vagy részbeni csökkentése érde­kében több évtizede nagy munka folyik a belvízvédelmi művek fejlesztése, műszaki kapacitásuk fokozása érdekében. Ennek jellemzésére bemutatjuk 1900-tól kezdve a belvízvédelmi műszaki berendezések fejlesztését a fajlagos levezetési tényező, a belvízcsatornák hosszának és a szivattyútelepek kapacitásának alakulásával (2.3. ábra). Átlagos belvizes esztendőkben (2—300 000 kh egyidejűleg elöntött teriilet esetében) a téli, kora tavaszi időben általában a jelenlegi műszaki berende­zések be tudják fogadni és el tudják vezetni az odavezetett belvizeket. Azonban ennél nagyobb kiterjedésű belvizek és azoknak késő tavaszi vagy nyári időszakban való megjelenése már olyan súlyos károkat okoz a mezőgazdaságnak, amelyeket teljesen elhárítani, vagy minimumra csökkenteni egyedül műszaki berendezésekkel nem tudunk. A műszaki berendezések fejlesztése mellett azok hatékonyságának fokozása érdekében szükséges az üzemközi és üzemi belvízvédelmi berendezések és tevékeny­ségek erőteljesebb fejlesztése. A nagyüzemi táblák kialakításával általában meg­szűnt a régi árokhálózat, de az új körülményekhez igazodó vízlevezető rendszer aránylag kevés üzemben valósult meg. Az elmúlt évek tapasztalataiból levonható az a megállapítás, hogy az ország jelentős részén belvízelöntésekkor az állami főcsa­tornák sok helyen víz nélkül voltak, mert az üzemen belüli hálózat kiépítetlensége és a csatornákhoz vezető, kézzel vagy egyéb eszközzel üzemi feladatként meghú­zandó árkok és barázdák hiányában a felszíni vizek nem voltak levezethetők. Az állami főműveket és üzemen belüli berendezéseket összekötő úgynevezett üzemközi berendezések helyreállítása, korszerűsítése és részbeni bővítése az 1958. óta újjászervezett vízgazdálkodási társulatok tevékenységével megindult.

Next

/
Thumbnails
Contents