Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
3. füzet - Bogárdi István-Gáspár László: Vizsgálatok a helyi talajok stabilizálásával készült szivárgásgátló rétegekre
Vizsgálatok szivárgásgátló rétegekre .345 a) Bázikus pernye mint önálló stabilizáló anyag A 10 és 15% inotai bázikus pernyével stabilizált iszapos homok (2. ábra) próbatestek (C, és C 2 jelű kísérlet) eredményei azt mutatják, hogy a bázikus pernye önálló stabilizáló anyagként nem használható, mert a víz alatt tárolt minták 5 nap alatt szétestek. Ugyancsak erre következtethetünk az áteresztőképességi mérésekből: a 10% pernyetartalmú anyag az 56, ill. 36 napon szétesett , 15%-os összetétel esetén a Marshall-henger ugyan összetartotta a keveréket, de а к tényező fokozatosan növekedett. Л kísérletek megerősítették azt az elméleti megállapítást, hogy bázikus pernye kissé lúgos talajvíz-rendszerben hidraulitképző reakció nem lép fel. b) Savanyú, vagy közepes mésztartalmú pernye, cement vagy mészadagolással Két nagy erőművünk — a tiszapalkonyai és az oroszlányi — közepes mésztartalmú pernyéjét 4% 500-as cementtel, vagy 4% mészhidráttal keverve adagoltuk az iszapos homoktalajhoz. (Az A, B, ill. az E, F., G L, G 2, G 3, G 4 jelű kísérletek ). Az optimális mész (cement) adagolás ugyanis a pernyemennyiség 40%-a. A szilárdsági és áteresztőképességi vizsgálatok eredményeiből az alábbi következtetések vonhatók le: a) A cement és pernye együttes alkalmazásával készített minták (A, E) szilárdság, fagyállóság, vízfelvétel és vízáteresztő képesség szempontjából egyaránt lényegesen kedvezőbb tulajdonságúak, mint a mész és pernye adagolásával készített próbatestek (B, F). A cementtel készült minták áteresztőképessége az idővel csökken, 112 napos korban már 10~ n cmjs nagyságrendű, a mésztartalmú keverékek к tényezője ugyanakkor növekszik. b) A cement és az oroszlányi pernye együttes adagolásával készített próbatestek némileg kedvezőbb tulajdonságúak, mint a cement és tiszapalkonyai pernyével stabilizáltak. Az eltérés azonban különösen а к tényező tekintetében nem jelentős. Egyébként más jellegű vizsgálatok során [9] is kiderült, hogy a savanyú pernyékből hidrotermális úton képződött hidraulitok tulajdonságait inkább a pernyék morfológiai viszonyai, mint kémiai összetételük kismértékű változása befolyásolja. így a hidraulit-képző reakció sebessége szempontjából a pernyék fajlagos felülete a mértékadó, amelyet a 0,06 mm szemcsenyagyság alatti mennyiségükkel jellemezhetünk. Ez az érték a kísérleteinkhez használt tiszapalkonyai pernyénél 52%, oroszlányi pernyénél 60% és inotai pernyénél 40% volt. Megállapítottuk azonban, hogy az oroszlányi erőműben 80—90% finomszemcse-tartalmú pernye is előfordul. Nyilvánvalóan ezzel a pernyével még kedvezőbb eredmények érhetők el. c) Az előző iszapos-homoknál kötöttebb talajt (2. ábra) (plasztikus index 16%) változó mennyiségű oroszlányi pernyével és 4% 500-as cementtel stabilizáltunk. (G,, G 2, G 3, G 4 sorozatok). A pernyetartalom 5—15% közötti változása a vizsgált jellemzőket nem egyértelműen és viszonylag kismértékben befolyásolta. A nedves térben, illetve víz alatt tárolt minták szilárdsága a tárolási idővel nőtt. 56 napos korban 13—15 kg/cm 2, illetve 28 napos korban, víz alatti tárolás esetén 6—8 kg/cm 2 körüli értékeket kaptunk. A szivárgási tényező itt igen kedvező volt, 28 napig 10~ 7 cm/s alatti értékeket mértünk, majd további szivárgást egyáltalán nem észleltünk (15. ábra).
