Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Bogárdi István-Gáspár László: Vizsgálatok a helyi talajok stabilizálásával készült szivárgásgátló rétegekre

338 Bogárdi I

.<—Gáspár L

. t/m

3 egyébként megegyezik a 7% HB-0 és 4% С 400-as cementtartalmú keverék tömörítési kísérlettel meghatározott legnagyobb száraz térfogatsúlyával. A mért átlagos fajsúllyal (2,58 t/m

3) számolva a stabilizáció átlagos hézagtérfogata 29%. A nyomótartályos vizsgálatok esetében kézi-, illetve vibrációs tömörítéssel egyaránt átlagosan y

0 = l,70t'm

3-t értünk el. Ez 94%-os tömörségi fokot jelent, vagyis a kivitelezési szabályzatok szerint a tömörség megfelelő. d) A hígított bitumenes talaj stabilizáció jellemzőinek változása az idő, az UV sugárzás és fagyasztás hatására Az útépítési tapasztalatok szerint a bitumenes stabilizáció szilárdsága az idő függvényében növekszik. Az áteresztőképességre vonatkozóan ilyen adatokkal nem rendelkezünk, pedig ismeretük a gyakorlati felhasználás szempontjából elengedhetetlen. Ennek érdekében laboratóriumi vizsgálatokat végeztünk normál és gyorsított körülmények között. Hangsúlyozzuk, hogy ezeket a méréseket terepkísérletekkel kell ellenőrizni, mert a valóságos helyzetet laboratóriumban csak megközelíteni tudjuk. 10. ábra. Hígított bitumenes talajstabilizáció к tényezőjének változása az idő függvényében Fig. 10. Variation of к factor of soil stabilized with cut-back bitumen A 10. ábrán az eddigi vizsgálatok egyik legkedvezőbb összetételű keverékének (7% HB-0, 4% С 400, 12% víz) к tényezőjét ábrázoltuk az idő függvényében. A Marshall-próbatesteken mért átlagos értékek fokozatosan csökkennek : k,

>

0 = = 3 • Ю6, k

5

0 = 6 • 107, k

15

0 = 3 • 10~

7, A"

18

0 = 5 • 108. Az ábrán feltüntetett nyomótartályos kísérletek eredményei jól egyeznek a laboratóriumi mérésekkel. A 11. ábrán az idő (év) függvényében ábrázoltuk a stabilizált talaj к tényezőjét, folyásértékét és Marshall szilárdságát. Minden esetben egy-egy évi átlagos napfénytartamban lévő UV (ultraibolya) energiamennyiség besugároztatása után mértük a stabilizált talaj jellemzőit. A kísérletsorozatból az alábbi következtetések vonhatók le: A stabilizált talaj к tényezője minden esetben közel állandó maradt; nem tapasztaltuk a 10. ábrán látható fokozatos к tényező csökkenést. Ugyanakkor azonban megnyugtatónak látszik, hogy az UV sugárzás nem rontotta a vizsgált keverékek vízzáróképességét. A M arshall stabilitás az első két évben rohamosan növekedett, azután közel állandó