Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
3. füzet - Bogárdi István-Gáspár László: Vizsgálatok a helyi talajok stabilizálásával készült szivárgásgátló rétegekre
328 Bogárdi I.<—Gáspár L. stabilizálási célokra nem jöhetnek szóba. Részletes vizsgálatokkal és kísérletekkel megállapítottuk, hogy a nálunk útépítésre és fenntartásra használt hígított bitumen talaj stabilizálásra alkalmas. Rendkívül előnyös, hogy a megfelelő minőségű hígított bitumenek nagyüzemi előállítása, továbbá gazdaságos szállítása, tárolása, melegítése és kiszórása Magyarországon már megoldott. Nincs szükség tehát külön talajstabilizálási célokra gyártott különleges bitumenekre. Л hígított bitument azon a legnagyobb viszkozitás-fokon indokolt adagolni, amelyen a talajjal még jól összekeverhető. Ez a feltétel а +15С 0 fölötti nappali hőmérsékletű időszakokban a HB-2 jelű — illetve annak megfelelő 75—150 s viszkozitású — hígított bitumennel elégíthető ki. Hűvösebb időben HB-1 jelű hígított bitumennel (viszkozitása 20—40 sec, 30 C°-on, 10 mm nyílású konzisztométerben) lehet stabilizálni. A lobbanáspont — Marcussohn szerint — mindkét terméknél legalább 60 C°, a víztartalom pedig legfeljebb 0,1%. A lepárláskor átdesztillált térfogat 225 fokig legfeljebb 7—15% (HB-1), illetve 3—8% (HB-2), 360 C°-ig pedig legfeljebb 27%, illetve 20%. A lepárlás után a maradék tulajdonságai: penetráció 25 C°-on 100—300 tizedmilliméter, lágyuláspont 38—48 C°, duktilitás 25 C°-on legalább 1000 mm. Mindkét hígított bitumentípus közepes kötési sebességű. A vízépítésben előtérbe kerül a legkisebb viszkozitású hígított bitumenfajta a HB-O, melynek viszkozitása 20—40 sec (0 4 mm-es nyílás), higítószer tartalma legfeljebb 40%. Ezzel az anyaggal a nedves, iszapos talajok is jól keverhetők. A bitumen semleges vagy gyengén savas jellegű vegyületekből áll, savanyú kőzetekhez ezért rosszul tapad, és nedvesség hatására a kőzet felületéről könnyen leválik. Ez a tulajdonság különösen a lágyabb bitumenekre vonatkozik; a hígított bitumen is ezekből készül. A hígított bitumeneket ezért vízépítési talajstabilizálásra csak tapadásjavító szerrel adagolva szabad felhasználni. Az apoláros jellegű kötőanyagokhoz adagolt kismennyiségű felület aktív anyagokat tartalmazó vegyületek már nagy mértékben javítják a tapadóképességet. Hazánkban a gyártómüvek a hígított bitumeneket Evasin tapadásjavító szerrel összekeverve szállítják. Bitumen-emulzió felhasználása esetén az emulzió stabil, (lassantörő), finom eloszlású és legalább 50% bitumentartalmú legyen. Mivel hazánkban megfelelő minőségű emulziót üzemi méretekben még nem gyártanak, az emulziók talajstabilizálási felhasználásával nem foglalkozunk. b) A cement mint talaj stabilizáló anyag Cementtalaj keveréknek nevezzük a talaj, a cement és a víz olyan arányú keverékét, amely a készítendő stabilizáció szilárdsága, vízzárósága és esetleg más igényei tekintetében a legkedvezőbb. Cementes talajstabilizáción az előzőek szerinti cementtalaj keveréknek — a cement-kötés kezdete előtt — meghatározott mértékig (rendszerint 90—95% tömörségi fokig) tömörített és megfelelő utókezelésben részesített rétegét értjük. Talajstabilizálási célokra rendszerint szabványos 400-as vagy 500-as cementet használunk. Magas csillámtartalmú vagy kissé savanyú (pH = 5—6) gyengén kötött talajok esetében a 400-as cement (különösen a Hejőcsaba-i gyártmányú) rendszerint egyáltalán nem, vagy csak nagyon magas adagolással használható. A 300-as cement adagolása főleg egyenletes szemcséjű homokok esetében jöhet szóba, amikor is a cement egy része inaktív töltőanyagként használódik fel.
