Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Bogárdi I.: Német védőgátak 311 3. ábra. Gépesített építésű tengeri partvédügát keresztmetszetének fejlődése 1. Hansen kísérletei alapján a hullámfelfutás hossza 1 : 10-es rézsűn 20 m, szemben az 1 : 4-es rézsűn kapott 15 m-es hosszal ; így 1 m-rel alacsonyabb koronamagasság is elegendő (7,50 m). 2. Az átcsapó víz esése kisebb. 3. A gát anyagára mértékadó rézsűhajlást mindenütt alkalmazhatjuk. 4. A gát erősítése — a rajzolt módon — könnyen megvalósítható. Hansen azt is megállapította, hogy domború felületű rézsűn még kisebb a hullámfelfutási magasság. Ennek a profilnak azonban az a hátránya, hogy alsó meredek részét költséges aszfalt vagy kőburkolattal kell ellátni. A 3. f. ábrán látható 15 cm vastag aszfaltbeton burkolatú töltést összehasonlították a 3. b. megoldással. Azt az érdekes eredményt kapták, hogy ha 1 : в hajlású aszfaltbeton burkolatot alkalmaznak, az építési költségek 35—40%-al nagyobbak, mint a műszakilag ugyancsak megfelelő, lapos rézsűhajlású gyepesített homoktöltés költségei. Megjegyezzük azonban, hogy — mint a továbbiakban látni fogjuk — 1 : 4-es rézsűhajlású aszfaltbeton burkolat is alkalmazható. Az 1962. évi szökőár tanulságai alapján a hamburgi hatóságok elhatározták, hogy részletes laboratóriumi kísérletsorozatot végeztetnek a legelőnyösebb töltésszelvények kialakítására. Mivel ismeretes, hogy ilyen jellegű feladatok megoldására az elektromos analógia alkalmazása adja a legmegbízhatóbb eredményt, a holland Vízügyi Hivatalt (Rijkwaterstaat-Dettadienst, den Haag) kérték fel, hogy a szükséges méréseket elvégezze, mert ott az 1953-as holland szökőár katasztrófa után olyan váltakozóáramú analógiás berendezést fejlesztettek ki, amellyel az árhullámok hatása is figyelembevehető. Több mint 180 vizsgálatot végeztek az előzetesen felvett keresztszelvényekkel, hogy meghatározzák az alábbi változó kerületi feltételek hatását: áteresztőképesség, — hullámtér hosszúság és magasság, — áteresztőréteg vastagsága, — vízszintmagasság a szivárgócsatornában, — esetleges hosszirányú szivárgó szerepe a gáttestben, — szádfal, — vízzáró előterítés. Ezután megállapították